Éjjel-nappal Sanghaj
(Rovat: A hét képe - 2012.05.04 07:15.)

A világ legnépesebb, rohamléptekben fejlődő nagyvárosa Kína keleti partvidékén, a Jangce deltatorkolatánál fekszik. Éjjel pártalan látványt nyújt a világűrből.

Sanghaj és környéke lakóinak számát a 2010-es népszámlálás alkalmával 23 millióra becsülték (ebbe már beleértendők azok is, akik bejelentkezés nélkül tartózkodnak ott). Ahol pedig ennyi ember él, ott meglehetősen nagy a fényszennyezés. Így a Nemzetközi Űrállomás (ISS) lakói számára Sanghaj kitűnő éjszakai fotótéma. Az alább bemutatott felvételt 2012. március 27-én készítették. Előtte azonban álljon itt egy ugyanakkora területet mutató, s ugyanúgy tájolt nappali űrfelvétel is, az összehasonlításhoz.

Sanghajnak ezt nappali képét egy évtizeddel ezelőtt, 2002. augusztus 22-én készítette az ISS 5. számú legénysége. Azóta a város rengeteget fejlődött.

Sanghaj és környéke éjjel, idén március 22-én. Az ISS 30. számú személyzetének felvételéről a városközpontot, a Huangpu folyó környékét ábrázoló részletet alább kinagyítva is megmutatjuk. Az utak fényes „pókhálója” mellett a folyók sötét szalagjai a legfeltűnőbbek. (Képek: NASA / JSC)

Sanghaj jelentős pénzügyi és kulturális központ Kínában és az ázsiai-csendes-óceáni térségben. A városközpont új, Putung (Pudong) nevű negyedében, a Sanghaj központján át kanyargó, majd a Jangcéba ömlő Huangpu folyó keleti partján sorra nőnek ki a felhőkarcolók a földből.

A kivilágított Putung (Pudong) a helyszínről, a Huangpu túlpartjáról fotózva. (Kép: Wikipedia / J.P. Fischer)

A közel tíz év különbséggel készült nappali és éjszakai űrfelvétel összevetéséből is kitűnik, mekkora fejlődésen ment át a térség a közelmúltban. A népesség ezalatt 35%-kal nőtt, s a terjeszkedés főleg a város környékét, ezen belül is Szucsou (Suzhou; az első két képen balra fent) területét érintette. Sanghajnak azonban nem csak az elmúlt évtizedei, de több ezer éves története is mozgalmas volt. Az első környékbeli települések nyomai az időszámításunk előtti 4. évezredből valók. Kezdetben az itt megtelepedett emberek főképp mezőgazdaságból éltek, majd az ipar és a kereskedelem is fejlődésnek indult. A 18-19. században a kikötő a gyapot- és selyemkivitel központjává vált. A város – stratégiai elhelyezkedése révén – fontos szerepet játszott például az első ópiumháborúban. A britek a hagyományos kínai exportárukért cserébe ópiummal fizettek, de ezt a kábítószer okozta károk miatt a kínai császárság nem nézte jó szemmel. A kínaiak számára vesztes háborút lezáró, egyenlőtlen feltételeket szabó nankingi béke (1842) után a kikötőváros jó időre brit befolyás alá került. Az európai jelenlét építészeti nyomai máig is felismerhetők a városban.