Dugyinka, 1966
(Rovat: A hét képe - 2012.08.16 07:15.)

Egy sarkkörön túli, stratégiai jelentőségű szovjet település korabeli amerikai kémműholdas felvételen.

Dugyinka városa Szibéria középső részén, az északi sarkkörtől is északabbra, a 70°-os szélességi kör közelében található. Ez a Föld egyik legészakabbra fekvő, nagyobb lakott települése. A -15 °C éves átlaghőmérséklet és a hat héten át folyamatosan tartó téli sötétség miatt nem különösebben csábító itt élni, lakossága mégis meghaladja a 20 ezer főt. Jelentőségét a közeli Norilszk mellett található ércbányák, valamint a Jenyiszej folyó és a Jeges-tenger közelsége adja.

A Szovjetunió 1935-ben kezdte nagy erővel fejleszteni ezt az ipari és kikötővárost, amely ma is fontos közlekedési csomópont a térségben. A Jenyiszej partján fekvő, tengerjáró hajókkal is megközelíthető kikötőt vasútvonalak kötik össze a norilszki bányavidékkel. Itt ment keresztül az 1940-es évek óta a Szovjetunióban felhasznált nikkel és palládium jelentős része. Meglehet, hogy a közeljövőben még fontosabb szerepre tesz szert az északi kikötőváros, ahogy a klímaváltozással egyre hosszabb időszakokra maradnak hajózhatók a sarkvidéki vizek.

Dugyinka egy amerikai kémműhold felvételén, 46 évvel ezelőtt, 1966. július 15-én. (Kép: United States Geological Survey)

A fenti fényképet 1966-ban, a hidegháború kellős közepén készítette Dugyinkáról az amerikai Gambit-1 (KH-7) kémműhold. A felvételek titkosítását mostanra persze már feloldották. Az alább kinagyított részleten jól kivehető a forgalmas kikötő, hajókkal. Egy másik képkivágáson a vasutat figyelhették meg nagy titokban a korabeli amerikai elemzők. A katonai felderítést nem csak stratégiai jelentősége miatt érdekelte a városka. A közelben a szovjet hadsereg rádiós távközlési állomást is telepített.

Az egyre növekvő hőmérséklet nyomán nem csak a hajózási útvonalak nyílnak meg északon, de a táj is változóban van. A nyílt tundrán például egyre inkább terjednek a cserjék. Az állandóan fagyott talaj (permafroszt) olvadása pedig kellemetlen mellékhatásokkal jár a városon belül, ahol az emberi tevékenységet kísérő plusz hő is hozzájárul a melegedéshez. A csuszamlások miatt az eredetileg teljesen fagyos talajra felhúzott épületeknek több mint a felében keletkezett már valamilyen kár, amint azt egy a 2000-es évek elején végzett kutatás megállapította.