Apollo-vészkijárat
(Rovat: A hét képe, Az Apollo holdprogram - 2012.11.21 08:15.)

A Spaceflight Now amerikai űrkutatási portál fotóriportere bejutott az egykori Apollo űrhajók indítóállásai alatt levő bunkerbe. Különleges képek, régi történet.

A floridai Kennedy Űrközpont két indítóhelyének betonja alatt, ahonnan az 1960-as és 70-es években a Hold felé tartó Apollo űrhajók startoltak, egy bunker- és járatrendszert alakítottak ki. A létesítmény szerepe az lett volna, hogy rajta keresztül kimenekülhessen a start előkészítésén ott dolgozó személyzet vagy akár maguk a felszállásra készülődő űrhajósok is, ha valami nagy katasztrófa történne a Saturn-V rakétával. Erre azonban szerencsére sosem került sor. Az Apollo program korszakából megmaradt menekülési rendszer (Emergency Escape System), az űrrepülés történetének egy különös és ritkán emlegetett képződménye ma, építése után közel 45 évvel is ott húzódik a 39A jelű indítóállás alatt.

Képzeljük el, hogy egy Apollo űrhajót indító nagyteljesítményű Saturn-V rakéta, immár üzemanyaggal feltöltve várakozik a startra, amikor valami nagy baj, robbanás történik. Az indítóállás tervezőinek erre az eshetőségre is fel kellett készülnie. Emiatt találták ki és építették meg a bunkert a 39-es komplexum mindkét, A és B jelű állásának északnyugati része alatt. A rakéta csúcsán tartózkodó űrhajósok és a kiszolgáló személyzet szükség esetén egy nagy sebességű liften jutott volna le a mozgatható platform aljára, míg az állványon dolgozó technikusokat leugrás esetére ejtőernyőkkel is ellátták. Ők az északi oldalon egy teflon borítással ellátott csúszdán keresztül értek volna gyorsan a biztonságos menedékbe.

Később a lift helyett egy drótkötélen leguruló kabint alkalmaztak: a gravitációban feltétlenül meg lehetett bízni, ha le kellett jutni fentről. A drótkötél egyúttal nem csak le, de távolabb is vitte az embereket. A képen látható kabinba egyszerre legfeljebb kilenc ember fért bele, akik egy távolabbi bunkerbe juthattak vele. Ilyen elven működő menekítő rendszert alkalmaztak aztán az űrrepülőgépes programban is. (A kép forrása itt)

A jó 60 m hosszú csúszda a találó elnevezésű gumiszobába vezetett. A gumiborítás szerepe a felette levő indítóállásban bekövetkező robbanás lökéshullámának csillapítása volt. Az emberek elhelyezésére egy innen nyíló „atombiztos” bunker szolgált.

A 39A indítóállás betonja alatt: megérkezés a csúszda felől a gumiszobába. Balra a bunkerbe vezető ajtó. (Képek: Walter Scriptunas II / Spaceflight Now)

A helyiség megerősített boltozattal, körben a lökéseket elnyelő rugókkal, a berobbanás ellen megerősített, hermetikusan záródó ajtóval volt felszerelve. Belül 20 ember számára székeket helyeztek el, és a vécére, de még a szén-dioxid semlegesítésére szolgáló berendezésre is gondoltak, hogy a menedéket keresők biztonságban kivárhassák a mentésükre érkező egységek megérkezését.

A biztosnak tűnő védelmet nyújtó menedék bejárata (fent), és belseje az ülésekkel (lent).

Ha netán még ennél is tovább kellett volna menekülni, a bunker túlsó oldalán egy légzsilipbe vezető ajtó volt, ahonnan átjárás nyílt egy föld alatti alagútba.

Az indítóállástól nyugati irányba vezető alagút, a végső menekülési útvonal.

Később, az ugyaninnen végrehajtott űrrepülőgép-indítások idejére ezeket a bunkereket már használaton kívül helyezték. A hozzájuk csatlakozó közel 370 m hosszú alagútrendszer levegőbetáplálásra használták. A 39A állás alatti, sejtelmesen megvilágított bunker azonban az egykori légzsilipen keresztül most is elérhető, amit a Spacefight Now fotósának a bejáráson készült képei is bizonyítanak.