Mexikói móló műholdképen
(Rovat: A hét képe, Környezetünk védelme - 2015.03.08 08:15.)

Hogyan változtatja meg egy hosszú, mesterséges tereptárgy a környező tenger mélységét és a part vonalát?

Mexikóban, a Yucatán-félszigeten fekszik Progreso városa. Kikötőjének mólója az egyik leghosszabb ilyen építmény a világon, a parttól 6 és fél kilométer távolságban nyúlik be a Mexikói-öbölbe. A mólót azért építették, hogy a sekély part menti vizek ellenére nagy teher- és utasszállító hajók is ki tudjanak kötni a városnál. Az építmény nem volt mindig ennyire hosszú. A 2 km-es móló továbbépítésébe 1985-ben kezdtek bele. A munkának valóban hasznát látja a város, 2014-ben például majdnem száz óceánjáró hajó kötött ki, 344 ezer turistát hozva a kikötőbe.

A Landsat-8 földmegfigyelő műhold OLI (Operational Land Imager) műszerével 2014. november 5-én készített űrfelvétel a progresói mólóról és környékéről. (Kép: NASA EO / Jesse Allen / USGS)

Az itt bemutatott Landsat-8 műholdképen a móló mellett a tengervíz színárnyalata a mélységre utal: a világosabb részek sekélyek, a sötétebb kék területeken nagyobb a vízmélység. Egy mexikói és angol kutatókból álló csoport azt vizsgálta, hogy a tengerbe hosszan benyúló építménynek milyen hatása van a vízáramlásra, a tengeri üledék lerakódására és partvonal alakulására. Cikkük nemrég a Marine Geology című folyóiratban jelent meg.

Az uralkodó szélirány itt kelet-északkeleti, ami azt jelenti, hogy a hullámzás és a víz által hordott üledékképző anyagok jellemzően a part mentén, keletről nyugatra (a képen jobbról balra) tartanak. A móló régebbi, a parthoz közeli 2 km-es szakasza lábakon áll, ami lehetővé teszi, hogy a a víz átáramoljon alatta, és némi üledék a nyugati oldalon is lerakódjon. Az építmény további, újabb részei gátként működnek, így nem meglepő, hogy a széltől védett oldalon nagyobb a vízmélység, amit a műholdképen a szín is jelez. A móló által kifejtett hatás ennél még összetettebb, ugyanis kimutatható a partvonal változása, a tenger felé tolódása is. A kutatók helyszíni mérésekkel ellenőrizték a partvonal pontos meghatározásának módszerét optikai műholdfelvételek alapján, ami – figyelembe véve az állandó hullámverést, a finom lejtésű partot és a műholdképek felbontását – nem is olyan egyszerű feladat.