Kettős napfogyatkozás
(Rovat: A hét képe - 2016.10.05 07:15.)

Szeptember 1-jén reggel a NASA SDO napfizikai műholdja ritka jelenség, kettős napfogyatkozás tanúja lehetett. Nemcsak a Föld, hanem a Hold is eltakarta előle a Napot.

Az SDO (Solar Dynamics Observatory) 2010 februárja óta kering a Föld körül és vizsgálja a Napot. Pályája geoszinkron, de nem geostacionárius, vagyis keringési ideje éppen 24 óra, pályasíkja azonban az Egyenlítővel 28,5°-os szöget zár be. (A pálya vetülete a Föld felszínére 8-as alakú, amelynek „nyaka” a nyugati hosszúság 102. fokánál van, így Észak-Amerikából folyamatosan biztosítható az adatok vétele.)

A pálya jellegéből következően a folyamatosan a Nap felé néző műhold elől a Föld időnként eltakarja a Napot. Ezek a fogyatkozási időszakok félévente (február–március, illetve augusztus–szeptember hónapokban) következnek be, ilyenkor néhány héten keresztül minden nap rövid időre az SDO a Föld árnyékába kerül, vagyis a műholdról nézve a Föld korongja átvonulni látszik a napkorong előtt. A szeptember 1-i ilyen jelenség különlegessége az volt, hogy az aznapi takarás idején a Hold éppen (majdnem pontosan) a Föld és a Nap között helyezkedett el, vagyis a Földön kívül a Hold is eltakarta a Napot, legalábbis annak egy részét. A Nap tehát kétszeres takarásba került – biztos, ami biztos.

Az SDO-ról megfigyelt kettős fogyatkozást bemutató film. (Forrás: NASA / SDO)

A filmen és a képen jól látható, mennyivel nagyobbnak látszik az SDO-tól 36 ezer km távolságban lévő Föld a napkorongnál. A holdkorong viszont észrevehetően kisebb a napkorongnál, mert abban az időben a Földtől is az átlagosnál távolabb volt (természetesen az SDO-ról nézve a Föld átellenes oldalán), ugyanakkor az SDO a pályájából adódóan további 42 ezer km-rel, vagyis bő tíz százalékkal messzebbről látta a Holdat.

A kettős fogyatkozásról készült képen a napkorong bal felső részét a Föld, jobb felső részét a Hold takarja el. A két égitest egyaránt fekete, mégis könnyen megkülönböztethetők: a Föld sötét korongjának pereme a légkör hatása miatt elmosódott, a légkör nélküli Hold korongja viszont éles peremű. (Kép: NASA / SDO)

A Föld felszínéről ehhez hasonló geometriai elrendeződésű jelenséget akkor láthatnánk, ha éppen valamelyik nem túl gyakori Merkúr- vagy Vénusz-átvonulás idején következne be a teljes napfogyatkozás ugyancsak ritka jelensége. Erre azonban ne várjunk, a két jelenség egyidejű bekövetkezése hihetetlenül ritka.

Az SDO kettős napfogyatkozása azért léphetett fel, mert a műholdról nézve a Föld, a Hold és a Nap közelítőleg azonos irányban látszott. Ennek megfelelően nem meglepő, hogy abban az időben a Föld bizonyos részeiről nézve ugyancsak napfogyatkozás következett be – bár csak egyszeres. Az SDO pozíciójából (102° nyugati hosszúság) még azt is kiokoskodhatjuk, hogy a fogyatkozásnak valahol a Föld Amerikával átellenes oldalán kellett bekövetkeznie. Nos, így is történt – annyi eltéréssel, hogy a fogyatkozás nem teljes, hanem gyűrűs volt, mert akkor a Hold éppen földtávolban, csaknem 400 ezer km-re tartózkodott. A részleges fogyatkozás Afrikából és az Indiai-óceán déli részéről látszott, a gyűrűs fogyatkozás sávja Afrika Egyenlítőtől délre fekvő részén, Madagaszkáron és az Indiai-óceán déli részén haladt át.

Ilyennek látszott a gyűrűs napfogyatkozás a Földről, az Indiai-óceánban fekvő Réunion-szigetről. (Kép: Sky and Telescope / Jay Pasachoff)