Terjeszkedő Sanghaj
(Rovat: A hét képe, Környezetünk védelme - 2017.05.03 07:15.)

A kínai nagyvárosok növekedési üteme az elmúlt évtizedekben lélegzetelállító volt. Sanghaj 1984 és 2016 között, Landsat műholdképeken.

A statisztikai adatok szerint 1960-ban egész Kína akkori népességének 16%-a, mintegy 110 millió ember élt városokban. 2015-re ugyanez 760 millióra (56%-ra) növekedett. (Összehasonlításul: az Egyesült Államok teljes lakossága jelenleg 325 milliós.) Kínában a városiasodás az 1980-as években kapott lendületet, amikor a kormányzat nyitni kezdett a külkereskedelem és a külföldi befektetők felé. Különleges gazdasági övezeteket alakítottak ki, aminek nyomán kis településekből nagyvárosok, nagyvárosokból pedig egyenesen megapoliszok lettek. Ezek egyike a Jangce folyó deltatorkolatánál fekvő Sanghaj, amely talán a legjobban illusztrálja a folyamatokat.

Sanghaj 1982-ben egy „mindössze” 12 milliós, nem túl nagy területű ipari város volt. (Lakossága így is meghaladta a teljes Magyarországét.) A tavalyi évre vonatkozó adatok szerint a lakosságszám azóta megduplázódott, nem is beszélve a beépített területről – ez utóbbit jól mutatja a leghosszabb időre, több mint négy évtizedre visszanyúló földmegfigyelő űrprogram, az amerikai Landsat különböző műholdjainak képeiből összeállított alábbi sorozat. A beépített területek szürkék és fehérek, a mezőgazdasági művelésű és erdőkkel borított vidékek zöldek.

1984. április 23. (Kép: NASA EO / USGS)

1989. augusztus 11. (Kép: NASA EO / USGS)

1994. május 5. (Kép: NASA EO / USGS)

1999. szeptember 24. (Kép: NASA EO / USGS)

2004. július 19. (Kép: NASA EO / USGS)

2009. április 28. (Kép: NASA EO / USGS)

2014. április 10. (Kép: NASA EO / USGS)

2016. július 20. (Kép: NASA EO / USGS)

A műholdképek színei nem mindig egységesek, hiszen más-más műholdas érzékelőkkel, esetenként eltérő évszakokban készültek, és például a folyam által szállított hordalék mennyisége is különböző volt. Az mindenesetre jól látható rajtuk, hogy milyen ütemben növekedett Sanghaj beépítettsége, hogyan tűntek el a mezőgazdasági termőterületek és hogy olvadt össze a nagyváros mára teljesen a környező településekkel.

1984-ben a város központja lényegében a Huangpu – a Jangce kanyargó jobb oldali mellékfolyója – nyugati partjára korlátozódott. Azóta Sanghaj minden irányban terjeszkedett. Ami korábban főleg szántóföld volt, ott új lakóházakat, üzemeket, bevásárlóközpontokat, parkolókat és utakat építettek. A Huangpu túloldalán fekvő, nem is olyan rég még falusias kinézetű új Putung (Pudong) negyed lakossága 5 millióra duzzadt, és itt húzták fel a Sanghaj jelképeivé is vált felhőkarcolókat.

A Landsat műholdképek elemzése alapján 1984-ben Sanghaj beépített területe 308 km² volt, ami 30 évvel később több mint négyszeresére, 1302 km²-re növekedett. A legnagyobb területnövekedés 2000 és 2004 között következett be, 243 km²-nyi bővüléssel. (Mivel a lakosságszám nem nőtt ilyen ütemben, az átlagos népsűrűség csökkent.) A képeken jó viszonyítási pont a város (régebbi) nemzetközi repülőtere, Hungcsiao (Hongqiao). Míg a 80-as években a város nyugati peremén túl, mezőgazdasági művelésű területekkel volt övezve, addig mára teljesen körülnőtte a város. Időközben Putung területén egy új, még nagyobb nemzetközi repülőtér is megnyílt (amely épp nem látszik ezeken a képeken).

Bár az elmúlt évtizedek az urbanizáció jegyében teltek Sanghajban, némi „zöldülés” jelei is tapasztalhatók. Például a 2004-es űrfelvételen már feltűnik a várost övező, ötszög alakú sáv, amelyet az egyik autópálya mellett alakítottak ki. A városiasodás fenntarthatatlan üteme mostanára csillapodni látszik. A legújabb ötéves tervben kitűzött cél, hogy a lakosságszámot Sanghajban 25 millióban maximálják, ezzel tartva kordában a környezet és a városi infrastruktúra terhelését.

Az utolsó két kép Sanghaj tágabb környezetét mutatja, az 1984 és 1988 közötti, valamint a 2013 és 2016 közötti „átlagos” állapot szemléletes összehasonlítására. Hogy a feldolgozás során megszabaduljanak a felszínt kitakaró felhőktől – ami Sanghaj környékén nem ritkaság –, ezeket a mozaikképeket több időpontban készült műholdfelvételek legjobb (felhőmentes) pixeleiből állították össze.

Sanghaj és a Jangce deltavidéke az 1980-as évek második felében... (Kép: NASA EO / Joshua Stevens, Jesse Allen / USGS)

...és mostanában, a 2010-es évek közepén. (Kép: NASA EO / Joshua Stevens, Jesse Allen / USGS)