A tűzhányó nyomában
(Rovat: A hét képe, Környezetünk védelme - 2020.06.03 07:15.)

Negyven éve egy műhold megfigyelte a Mount St. Helens kitörését, azóta korszerűbb utódai folyamatosan követik a táj regenerálódását.

A Mount St. Helens több mint 120 évi nyugalom után 1980. május 18-án az Egyesült Államok történetének legsúlyosabb vulkánkitörését produkálta, 62 ember halálát és mintegy 600 négyzetkilométer erdő pusztulását okozva.

Első képünket a NASA Landsat–8 műholdjának OLI (Operational Land Imager) kamerája 2020. április 17-én készítette a Washington állam délnyugati részén emelkedő hegyről. A 2550 méter magas hegy lejtőit még hó borítja, ami a hazánkéval megegyező földrajzi szélességen fekvő hegyen általában csak augusztusra olvad el teljesen vagy majdnem teljesen. Ez a négy évtizede nyugvó tűzhányóról készült legújabb felhőmentes kép (a Landsat–8 kéthetente repül el egy adott terület fölött).

A Mount St. Helens 2020. április 17-én a NASA Landsat–8 műholdjának felvételén. (Kép: NASA EO / Joshua Stevens, Robert Simmon, Jesse Allen / USGS)

A Landsat sorozat műholdjai csaknem fél évszázada követik a környék változását. A bemutatott képpár a NASA Earth Observatory „Változó világ” (World of Change) sorozatának két felvétele, 29 év időkülönbséggel. Összehasonlításukból látható, hogy a növényzet már a nyolcvanas évek közepén kezdte visszahódítani azt a területet, ahol a kitörés elpusztította a növénytakarót, az 1990-es évek végére a növényzet egyre jobban megközelítette a hegyet. A folyamat jelenleg is tart, de a változás már lelassult, így az évenkénti felvételek közti különbségek kevésbé szembeszökőek. (A NASA Earth Observatory Változó világ oldalán [lásd lent] az évenként egy felvételből összeállított animáción a teljes folyamat nyomon követhető, de a képek egyenként is megtekinthetők. Az animáció az 1979–2016 közti időszakot fogja át, tehát az első felvétel még a kitörés előtt készült. Az első két képet összehasonlítva érzékelhető a pusztítás drámai mértéke.)

A Mount St. Helens 1984. június 17-i (balra) és 2013. augusztus 20-i (jobbra) állapota. Összehasonlításukból jól látható a növényzet három évtized alatti előrenyomulása. A felvételek a NASA EO Változó világ sorozatának animációjából valók. (Kép: NASA EO / Joshua Stevens, Robert Simmon, Jesse Allen / USGS)

Magáról a negyven évvel ezelőtti kitörésről a NOAA GOES–3 (Geostationary Operational Environmental Satellite) időjárás-megfigyelő műholdja készített fekete-fehér képeket. A korabeli felvételekből összeállított animációt a seattle-i Országos Meteorológiai Szolgálat 2017-ben tette közzé. Érdekesség, hogy a Mount St. Helens kitörése volt az első vulkánkitörés, amelyet műholdról sikerült megörökíteni. Az animáció első három felvételén jól érzékelhető a kidobott felhő sűrűsége, a vulkáni hamu mindössze négy perc alatt 30 kilométeres magasságot ért el, és később Idaho államig szétterjedt.