Sodródó óriás jéghegy
(Rovat: A hét képe, Környezetünk védelme - 2020.11.22 08:15.)

A jéghegy három év alatt jelentősen eltávolodott az Antarktisztól, mérete azonban alig csökkent.

2017 júliusában szakadt le az Antarktiszi-félszigeten a Larsen C-jégselfről a később A-68 jelölést kapott óriás jéghegy. Egy évvel később arról írtunk, hogy a jéghegy alig mozdult el, viszont két részre szakadt, nagyobbik, mintegy hatezer négyzetkilométeres darabja A-68A néven folytatta életét. Újabb két év elteltével, a 2020-as év déli tavaszának elején azért fordult az oceanográfusok figyelme ismét a jéghegy felé, mert az egyenesen a lakatlan Déli-Georgia-sziget felé tart.

Az óriás jéghegy jelenleg éppen a Déli-Georgia-sziget felé tart. A felvételt 2020. november 5-én készítette a NASA Terra műholdja MODIS érzékelője. (Kép: NASA Earth Observatory, Lauren Dauphin, MODIS adatok: NASA EOSDIS/LANCE és GIBS/Worldview)

A bemutatott felvételt 2020. november 5-én készítette a NASA Terra műholdja közepes felbontású spektroradiométerével (MODIS). Addigra a jéghegy már 500 kilométernél közelebb került a Déli-Georgia-szigethez, és amint a képen látható, a jéghegy akkora, mint maga a sziget – az A-68A hossza 151 km, szélessége 48 km, a sziget pedig 167 km hosszú és 37 km széles. Amint a másik képen látható, története valamivel több mint három éve alatt a jéghegy nagyjából észak felé tartott, és elhagyva az Antarktiszi-félsziget északi csúcsát a jéghegyek sodródásának szokásos útvonalát (Iceberg Alley) követte, így jutott a Déli-Georgia-sziget közelébe. Az Antarktiszról leszakadó jéghegyek több mint 90%-a ezt az útvonalat követve mozog a Weddell-tengertől a Déli-Atlanti-óceán felé.

A legtöbb jéghegy azonban nem jut el a Déli-Georgia-szigetig, mert addigra elolvadnak. Az A-68A azonban rendkívüli méretének köszönhetően a viszonylag melegebb vízben is épségben maradt. Az antarktiszi jéghegyeket követő adatbázis felhasználásával követve a mozgását, látható, hogy bár a jéghegyek szokásos útját követi, mozgásának részletei azonban különlegesek. (Az adatbázist 1999-ben a hasonlóan nagy, B-10A jéghegy mozgásának követésére hozták létre.) 2020 áprilisáig az A-68A már mintegy 800 km-t tett meg leszakadási helyétől, és a Déli-Orkney-szigetek térségében járt. A déli télen körülvette és fogságba ejtette a tengeri jég, később azonban a tengeráramlás és a szél hatására kiszabadult. Hónapokon keresztül észak felé haladt, miközben a tengeri örvények hatására körbe forgott, majd északkelet felé, a Déli-Georgia-sziget irányában folytatta útját.

Az A-68A jéghegy sodródása leszakadásától 2020 novemberéig az antartktiszi jéghegyeket követő adatbázis (Antarctic Iceberg Tracking Database) adatai alapján. (Kép: NASA Earth Observatory, Lauren Dauphin / AITD)

A legújabb hírek felvetették a lehetőségét, hogy a jéghegy nekiütközik a szigetnek, vagy a sziget környékén a sekély vízben akár „zátonyra futhat”. Mindkét lehetőség kellemetlen következményekkel járna a sziget gazdag állatvilága számára, mert elzárhatná a pingvinek és a fókák elől a nyílt tenger felé vezető utat. Egyelőre azonban nem lehet teljes bizonyossággal megjósolni, bekövetkezik-e valamelyik helyzet, mert az óceáni áramlatok és örvények viselkedése túlságosan kaotikus és kiszámíthatatlan ehhez.

Elképzelhető az is, hogy a jéghegy elmegy a sziget mellett, attól délre, de olyan közel hozzá, hogy a sziget mögötti örvények és ellenáramlatok visszasodorják a sziget keleti oldala közelébe, ahogyan az egy évtizeddel korábban az A-22A jégheggyel történt. Ha viszont a szigettől távolabb halad el, akkor zavartalanul folytathatja sodródását kelet-északkelet felé. Akárhogy is történjék, várható, hogy a jéghegy előbb-utóbb darabokra szakad, mint ahogy 2020 áprilisában már le is vált róla az A-68C jelű darab, amely gyorsan tovasodródott, és már 420 kilométerre északkeletre jár a Déli-Georgia-szigettől (az első kép tetején).