Új-Zéland színei
(Rovat: A hét képe, Amerikai távérzékelő műholdak - 2021.10.05 06:15.)

A szigetország az utóbbi időben leggyakrabban az Electron rakéták startjai okán szerepelt portálunkon, magáról a szigetországról nem sokszor adtunk hírt. Most igyekszünk pótolni a hiányt.

Csupán 160 kilométer választja el egymástól Új-Zéland Déli-szigetének két jellegzetes félszigetét, amelyek között változatos a táj. Ezt a sokszínűséget örökítette meg a NASA Landsat–8 műholdja az Operational Land Imager (OLI) műszerével. A képen a sziget Canterbury tartománya látható a Kaikōura-félsziget (északon) és a Banks-félsziget (délen) között. (A kép bal alsó sarkában annak a Rakai-folyónak a torkolata látható, amely folyóról egy régebbi cikkünkben részletes képeket mutattunk be.)

A NASA Landsat–8 távérzékelő műholdja OLI (Operational Land Imager) műszerének 2021. május 19-i felvétele Új-Zéland Déli-szigetének csendes-óceáni partvidékéről. (Kép: NASA Earth Observatory, Norman Kuring / NASA's Ocean Color Web; Landsat adatok: U.S. Geological Survey)

A kép alsó felén Canterbury sík vidékei a területet ma borító buja növénytakarónak köszönhetően zöldnek látszanak. A síkságokat a Déli-Alpokból az eljegesedési időszakokban lecsiszolt, majd a Csendes-óceán felé tartó folyók által szétterített anyag borítja. A területen a mezőgazdasági művelésre jellemző mintázat figyelhető meg.

Az első kinagyított részleten a Banks-félsziget és a Déli-sziget legnagyobb városa, Christchurch és környéke látható. A területet két, a Déli-Alpokból a Csendes-óceán felé tartó folyó keresztezi, a Rakia és a Waimakariri. Kelet felé a síkság a Banks-félszigetig (Te Pātaka-o-Rākaihautū) nyúlik, ahol a topográfia drasztikus változást mutat. Hatmillió évvel ezelőttig a mai Banks-félsziget aktív vulkáni együttes volt, azóta a tenger és a folyók okozta erózió kialakította a ma látható völgyeket, öblöket és sziklaszirteket.

A fenti kép egyik kinagyított részlete: a Banks-félsziget és Christchurch környéke. (Kép: NASA Earth Observatory, Norman Kuring / NASA's Ocean Color Web; Landsat adatok: U.S. Geological Survey)

Ezzel szemben a Kaikōura-félsziget története sokkal régebbre nyúlik vissza, az a tengerfenékre 60 millió évvel ezelőtt lerakódott mészkőből és agyagásványokból alakult ki. Mintegy 180 ezer évvel ezelőtt a terület szigetként a tenger szintje fölé emelkedett, majd a Déli-Alpok legészakibb nyúlványából, a Kaikōura-hegységből származó anyag feltöltötte a tengerpart és a sziget közötti területet. Legújabban, 2016-ban a Kaikōura-térségben pattant ki egy 7,8 magnitúdós földrengés, amelynek hatására a tengerpart 2 méterrel megemelkedett.

Az első kép másik kinagyított részlete. (Kép: NASA Earth Observatory, Norman Kuring / NASA's Ocean Color Web; Landsat adatok: U.S. Geological Survey)

A Landsat felvételein a part menti tengervíz legalább olyan látványos, mint a szárazföld alakzatai. A NASA óceánbiológiai csoportjának munkatársa, Norman Kuring színszűrők alkalmazásával emelte ki a vízben látható finom, valóságos részleteket. A Nemzeti Víz- és Légkörkutató Intézet munkatársai szerint a színes sávokat és más mintákat főként a víz által sodort üledék okozza. A part közelében a folyók szállította üledéket az árapály keveri. Az üledék kirajzolja az észak felé tartó Southland-áramlást, amely körülöleli a Déli-sziget keleti partját. A Banks-félsziget vége (északi) partja közelében örvények is megfigyelhetők.

A part mentén néhány tó és öböl élénk zöld színben pompázik, elsősorban a Banks-félsziget környékén. Az Ellesmere-tó színe a benne található fitoplankton, illetve az abban lévő klorofill nagy mennyiségének köszönhető. A kutatások szerint a szél könnyen felkavarja a sekély tó vizét, aminek következtében a képen látható örvények jönnek létre. A tavat általában keskeny földcsík választja el az óceántól, de néhány héttel a bemutatott felvétel készítése után mesterséges csatornát vágtak a tó és a tenger közé, hogy levezessék a tó fölös vizét és így megelőzzék a rendkívül heves esőzések miatt megemelkedő vízszint okozta árvizeket.