Mozgó és zuhogó célpont
(Rovat: A hét képe - 2021.10.10 07:15.)

Látványos kép készült a Nemzetközi Űrállomás fedélzetéről a Niagara-vízesésről és környékéről.

A felvételt a 64. állandó legénység egyik orosz tagja 2021. április 2-án, Nikon D5 digitális kamerával, 1000 milliméter fókuszú objektívvel készítette. A képen jól látható a vízesések után a Niagara folyó szurdoka, amelynek mélységét az árnyékok érzékeltetik. Az Eire-tótól az Ontario-tó felé, északra tartó, 58 km hosszú folyó teljes hosszában a Kanada (Ontario tartomány) és az USA (New York állam) közötti határt alkotja. A kép tetején a folyó derékszögben jobbra kanyarodik, itt alakult ki a Niagara-örvénynek nevezett kiöblösödés, amelyben a víz mélysége a 38 métert is eléri. A képen Niagara Falls ikervárosa is látható, amelynek nyugati része Kanadához, keleti oldala az USA-hoz tartozik. A víz habzása és a vízpermet könnyen felismerhetővé teszi a vízesést, pontosabban a vízeséseket. A kinagyított részlet közepén lévő Kecske-sziget (Goat Island) nyugati, kanadai oldalán a Patkó-zuhatag, keleti oldalán pedig az Amerikai-zuhatag és a sokkal keskenyebb Menyasszonyi fátyol-zuhatag rajzolódik ki, utóbbi kettőt a Kecske-sziget keleti oldalán elhelyezkedő, kisebb Luna-sziget választja el egymástól.

Az ISS064-E-533177 jelű felvételt az ISS 64. állandó személyzetének egyik orosz űrhajósa készítette 2021. április 2-án, Nikon D5 digitális kamerával, 1000 milliméter fókuszú objektívvel. (Kép: NASA Earth Observatory)

A kanyont az elmúlt 12 000 évben vájta a folyó a puha, főleg dolomitból álló kőzetbe. A folyó átlagos vízhozama 2800 m³ másodpercenként (ez kb. 20%-kal több, mint a Duna közepes vízhozama Budapestnél). Az erózió hatására maga a vízesés is hátrál, a Patkó-zuhatag évente átlagosan 57 métert, az utóbbi 12 000 évben több mint 10 kilométert. Valaha a vízesés csak enyhe ívű volt, de mivel a közepe gyorsabban hátrál a partokhoz közelebbi részeinél, az idők folyamán fokozatosan alakult ki patkó alakja. A zuhatag íve jelenleg mintegy 670 méter hosszú és 35 méter mélybe ömlik a víz. Ugyancsak a vízesés hátrálása miatt vált ketté az amerikai oldalon az Amerikai-zuhatag és a Menyasszonyi fátyol-zuhatag, amikor a hátráló vízesés elérte a Luna-sziget vonalát. A folyó vizének jellegzetes, zöldes árnyalatú színét a szállított hordalék okozza, becslések szerint a vízesésnél percenként mintegy 60 tonna oldott ásványi anyagot sodor magával a folyó.

Az USA és Kanada az 1950-es évek óta tesz közös erőfeszítéseket, hogy az eróziót lassítsák, és hasznosítsák a víz energiáját. Előbbi célt szolgálja a vízbe nyúló szabályozómű (International Niagara Control Works), amelynek egyik feladata, hogy a víz nagyobb részét az amerikai oldalra terelje, így csökkentve a Patkó-zuhatagnál az eróziót. A mindkét parton megtalálható vízerőművek jelentős mértékben járulnak hozzá a régió energiaellátásához.