A Scilly-szigetek
(Rovat: A hét képe - 2021.12.12 07:15.)

A kevéssé ismert szigetcsoport rejt néhány érdekességet, a kép fő látványossága mégis az, ahogyan a tenger hullámai megtörnek az apró akadályokon.

A Nemzetközi Űrállomás 65. állandó személyzetének egyik tagja 2021. június 8-án fényképezte le a Scilly-szigeteket. A szigetcsoport a Kelta-tengerben helyezkedik el – az Atlanti-óceánnak ezt a nyúlványát északon az Ír-sziget, keleten pedig a nagyobbik Brit-sziget délnyugati csücske és Bretagne határolja. A szigetcsoport Anglia legdélnyugatibb megyéjétől, Cornwalltól, pontosabban a Cornwall-félsziget csúcsától mintegy 45 kilométerre délnyugatra emelkedik ki a tenger vizéből. A szigetcsoport területe mindössze 16 km², ezen osztozik az öt nagyobb sziget (St. Mary’s, Tresco, St. Martin’s, Bryher és St. Agnes) és a mintegy 140–150 apró, lakatlan gránitszikla. A szigetcsoport lakossága 2200 fő, akiknek a 80%-a a legnagyobb szigeten, St. Mary-n él. Fő bevételi forrásuk az idegenforgalom és a mezőgazdaság, azon belül a virágtermesztés.

Az ISS065-E-93698 sorszámú felvételt az ISS 65. alaplegénységének egyik űrhajósa 2021. június 8-án készítette a Scilly-szigetekről, Nikon D5 digitális fényképezőgéppel, 1150 mm fókusztávolságú objektívvel. (Kép: NASA Earth Observatory, Amber Turner; NASA/JSC Gateway to Astronaut Photography of Earth)

Földrajzi érdekesség, hogy a St. Agnes sziget az Egyesült Királyság legdélebbi területe, amely 6,4 km-rel van délebbre a Brit-sziget legdélebbi pontjánál. A felvételen jól látható a tengervíz különböző színárnyalata. A sötétkék részeken mélyebb a víz, a türkiz árnyalatú részeken sekélyebb. Minthogy a Scilly-szigeteknél az apály és a dagály vízszintje közötti különbség eléri a 6 métert, szökőár idején apálykor a szigetek közötti homokpadok szárazra kerülnek, így ilyenkor egyes szigetek között gyalog lehet közlekedni. Feltételezések szerint a szigetek még másfél ezer évvel ezelőtt is egyetlen nagyobb szigetet alkothattak, csak a kéreg süllyedése és a tengerszint emelkedése választotta el egymástól később a mai szigeteket. Apálykor a szárazra kerülő sziklákat szürke fókák foglalják el, dagálykor viszont a szigetek között sekély víz a palackorrú delfinek vadászterülete.

A Scilly-szigeteket geológiai értelemben a cornwalli batolit maradványának tekintik. Ez a mélységi magmás kőzettömeg körülbelül 290 millió évvel ezelőtt nyomulhatott a felszín közelébe, és szilárdulhatott meg. A becslések szerint 10 km mélységben elhelyezkedő batolit alkotja ma Cornwall és a Scilly-szigetek alapját, de Cornwallban a gránit helyenként nagyobb tömegben a felszínre is tör.

Végül, de nem utolsósorban érdemes alaposan szemügyre venni a képen a tenger hullámait. A gyenge nyugati, az Atlanti-óceán felől fújó szél hatására alakulnak ki a hullámok, amelyek a szigetek kiszögellésein megtörnek, elhajolnak, és látványos interferencia-jelenségeket hoznak létre.