Tenger alatti vulkánkitörés
(Rovat: A hét képe - 2024.04.08 06:30.)

Ismét kitört a Csendes-óceáni-kéreglemez délnyugati peremén fekvő egyik tűzhányó. A kitörés azért szokatlan, mert bár a víz alatt történt, mégis látszik a világűrből.

A Kavachi a Csendes-óceán délnyugati térségének egyik legaktívabb tenger alatti tűzhányója. A Salamon-szigetek térségében található vulkán a gatokae és a vangunu népcsoport egyik tengeri istenéről kapta a nevét. A vulkáni kúp magassága 1200 méter, de a tenger fenekétől számítva, és bár teljes egészében a víz alatt marad, ám csúcsa 20 méterre megközelíti a vízfelszínt, ezért a víz elszíneződése a kitörései következtében könnyebben megfigyelhető a műholdakon dolgozó műszerekkel, mint a sokkal mélyebben elhelyezkedő vulkánok működése.

A tűzhányó egy kéreglemez-határon helyezkedik el, a Salamon-szigetek egyik kisebb szigetétől, az 500 km²-es Vanguatutól és a még kisebb Nggatokaétól 24 kilométerre délre, Pápua Új-Guineától pedig mintegy 800 km-re keletre. A Kavachi 1939 óta 39-szer tört ki, a mostanit megelőző aktív időszaka a Smithsonian Intézet nyilvántartása szerint 2021-ben kezdődött, erről a kitöréséről portálunkon is bemutattunk egy a mostanihoz hasonló felvételt. 2024-ben a vulkán ismét aktivizálódott, az űreszközök – köztük a NASA Landsat–8 műholdja a bemutatott felvételen – pedig ismét megörökíthették a víz elszíneződését. Emellett a NASA Terra és Aqua műholdjai a MODIS (Moderate Resolution Imaging Spectroradiometer) spektroradiométerrel február folyamán több alkalommal is megörökítették a kitörés nyomát.

A NASA Landsat–8 műholdja az OLI (Operational Land Imager) képalkotó berendezéssel 2024. március 8-án örökítette meg a Kavachi kitörése nyomán észak-északkelet felé, a Nggatokae-sziget irányába gomolygó anyagcsóvát. (Kép: NASA Earth Observatory, Lauren Dauphin; Landsat adatok: U.S. Geological Survey)

A korábbi vizsgálatok kimutatták, hogy a szuperforró, savas kémhatású víz szilárd anyagszemcséket sodor magával, vulkáni kőzetek darabjait, ként, valamint szilícium, vas és alumínium kicsapódott oxidjait. A csóvában gomolygó anyag színe támpontot ad a szemcsék összetételének megállapításához. A sárga és barna színű csóvában általában nagyobb arányban van jelen vas, míg a fehér csóva több szilíciumot és alumíniumot tartalmaz.

A fenti kép megjelölt része kinagyítva. (Kép: NASA Earth Observatory, Lauren Dauphin; Landsat adatok: U.S. Geological Survey)

Bár a Kavachi helyszíni vizsgálata komoly kihívást jelent a vulkanológusok számára, ám a vulkán egyik nyugalmi időszakát kihasználva 2015-ben sikerült megfigyelniük a kráter belsejében kialakult élővilágot, köztük a narancsszínű és fehér baktériumszőnyeget, selyemszínű és pörölycápákat, tüskésmakréla-féléket és a sugarasúszójú halak egyes fajait. Egy korábbi tanulmány szerzői hasonló tenger alatti vulkánokat tanulmányozva (Vailulu’u Seamount, Amerikai Szamoa, Kolumbo, Görögország) azt tapasztalták, hogy az erősen savas kémhatású víz olyan „gyilkos zónákat” hoz létre a vulkánok környékén, ahol a nagyobb testű állatoknak csak a csontvázait találták meg. Ezért meglepő a Kavachi gazdag élővilága, amit azzal magyaráznak, hogy a Kavachi viszonylag sekély, a kráter pereme alacsony, ezért a felszíni áramlások miatt gyors és intenzív a keveredés, a savas víz hamar felhígul.

A Kavachi tektonikusan aktív területen található, a kéreglemezek határán kialakuló alábukási (szubdukciós) zónától mindössze 30 km-re északra. A vulkánból kiömlő láva összetétele a magnéziumban és vasban gazdag bazaltostól a szilíciumban gazdag andezitesig terjed. A tűzhányó gőzkitöréseket (freatikus, freatomagmás kitöréseket) produkál, amelyek során a magma és a tengervíz kölcsönhatásának eredményeképpen a vízfelszín alól gőz, vulkáni hamu, vulkanikus kőzettörmelékek és izzó vulkáni bombák törnek fel a vízből a levegőbe.