Jégörvények a Távol-Keleten
(Rovat: A hét képe - 2024.04.14 07:15.)

Az örvények a világűrből megörökíthető látványos jelenségek közé tartoznak. A tenger örvényeit néha a plankton rajzolja ki, mostani képünkön viszont a jég.

A ritka látványt az Ohotszki-tengeren tavaly május végén örökítette meg a NASA egyik műholdja. Az évnek abban az időszakában a tengeri jég már elvékonyodik és összetöredezik, a szél és a tengeráramlások hatására a part mentén kialakuló örvényekkel sodródik.

A NASA Aqua műholdja a közepes felbontású spektroradionéterrel (MODIS) örökítette meg a jelenséget. A Pjagina-félsziget északi oldalán, a kép tetején még összefüggő jégtakaró borítja a tengert, a jégből leszakadó kisebb-nagyobb darabok dél és nyugat felé sodródnak. A félsziget csúcsától keletre kis szigetcsoport helyezkedik el, a Jam-szigetek. A kis lakatlan szigetek olyan aprók, hogy a MODIS felbontása miatt nem láthatók a képen (a legnagyobb sziget hossza is csak 6 km), de jelenlétük minden bizonnyal hozzájárul ahhoz, hogy a tengeráramlásban örvények alakulnak ki, ahogyan az minden, valamilyen akadályba ütköző, áramló folyadékban vagy gázban történik. Ezeket a Kármán-örvényeket rajzolja ki a tenger felszínén úszó, és az áramlással sodródó jég.

A NASA Aqua műholdjának a MODIS spektrométerrel 2023. május 28-án készített felvétele az Ohotszki-tenger északi részéről a Pjagina-félsziget környékén örvénylő tengeri jégről. (Kép: NASA Earth Observatory, Wanmei Liang; MODIS adatok: NASA EOSDIS LANCE and GIBS/Worldview)

A Szibéria keleti partja és a Kamcsatka-félsziget közé ékelődő Ohotszki-tenger az északi félgömb legdélebbi olyan tengere, amely telente befagy. Ezt részben a Szibéria felől érkező, hideg légtömegek okozzák, de hozzájárul az is, hogy az Ohotszki-tenger viszonylag zárt, ezért a belé ömlő folyók édesvize csökkenti a tengervíz sótartalmát, ami megemeli a víz fagyáspontját, így könnyebben kialakul a jégtakaró.

2022/23 telén az Arktiszon az átlagosnál kisebb kiterjedésű volt a tengeri jéggel borított terület. Az USA Nemzeti Jég és Hó Adatközpontjának (NSIDC, National Snow & Ice Data Center) nyilvántartása szerint a jégtakaró tél végi kiterjedése 2023. március 6-án a műholdas méréseken alapuló feljegyzések történetében a hatodik legkisebb volt.

Újabban japán kutatók tanulmányukban arra mutattak rá, hogy a jégtakaró évenkénti kiterjedésére a helyi hideg légtömegek és az alacsony nyomású légköri rendszerek mellett az El Niño/Southern Oscillation (ENSO) jelenséggel összefüggő, nagy léptékű minták is hatással vannak. Arról is beszámoltak, hogy az Ohotszki-tengeren a tengeri jég kiterjedése az 1979 és 2010 közötti időszakban átlagosan évtizedenként 9%-kal csökkent.