Vulkáni sziget
(Rovat: A hét képe - 2024.12.08 08:15.)

A térség számos, a vízből alig kiemelkedő korallszigetével ellentétben a vulkanikus Tofua 500 méter magasba nyúlik a Csendes-óceán víztükre fölé.

A Tonga-szigeteken elhelyezkedő Tonga Királyság három nagyobb szigetcsoportból áll, ezek egyike a Ha’apai-szigetek. Tagjai részben korallszigetek, részben vulkanikus eredetűek, utóbbiak egyike a lakatlan és gyakorlatilag lakhatatlan, nehezen megközelíthető Tofua. A sziget a Tonga–Kermadec szubdukciós zónához kapcsolódó vulkáni szigetív egyik tagja, akárcsak a tőle csak néhány kilométerre északkeletre emelkedő Kao, amellyel tengeralatti gerinc köti össze.

Tofuát korallzátonyok veszik körül, és ritkák a kikötésre alkalmas, homokos partszakaszok, a sziklaszirtek és a zátonyok megnehezítik a sziget megközelítését. Ha mégis sikerül partra szállni, akkor a továbbhaladást megnehezítik a sűrű, féltrópusi erdőségek, amelyek a meredek vulkáni lejtők legnagyobb részét borítják. A sziget közepén a vulkáni kalderában lévő, nehezen megközelíthető tó szinte az egyetlen édesvíz-forrás, a tengerpart közelében csak kevés édesvíz fordul elő. Tovább nehezíti a szigeten élő kevesek helyzetét, hogy a vulkáni kúp tetején, a Tofua-kalderatótól északra lévő Lofia állandóan gőzölgő vulkáni kúpja időnként robbanásos kitöréseket produkál, hasonlóan a Hunga Tonga és Hunga Ha'apai szigetek tűzhányóinak 2022-es kitöréséhez.

A vulkanológusok folyamatosan figyelik Tofuát, hogy észrevegyék egy esetleg készülő, újabb kitörés előjeleit. Ehhez műholdas érzékelőket is használnak, elsősorban a NASA, a NOAA és az ESA különböző műholdjain működő termikus detektorokat. Az USA Országos Természettudományi Múzeuma által működtetett globális vulkanizmus programban dolgozó kutatók a NOAA és a NASA Suomi-NPP műholdján működő VIIRS (Visible Infrared Imaging Radiometer Suite) detektorral például 2023 júliusa és 2024 májusa között 29 napon mutattak ki termikus anomáliát a szigeten. A Tongai Geológiai Szolgálat jelentése szerint azóta a termikus aktivitás visszatért a megszokott szintre.

A NASA Landsat–9 műholdjának OLI–2 (Operational Land Imager) kamerájával 2022. április 23-án készített felvétel Tofuáról. Geológiai bizonyítékok szerint a Tofua 1774 óta legalább 12 alkalommal tört ki, legutóbbi kitörése 2015-ben kezdődött, és jelenleg is tart. A képen jól látható a kráterből magasba emelkedő vízgőzből és más vulkáni gázokból álló csóva, a krátertótól északra pedig felismerhetők a fiatal lávafolyások és a vulkáni hamu üledékei. (Kép: NASA Earth Observatory, Lauren Dauphin; Landsat adatok: U.S. Geological Survey)

Tofua egyik leghíresebb látogatója a Brit Királyi Haditengerészet tisztje, William Bligh volt, aki a HMS Bounty hadihajón a közelben kitört lázadás után a legénység 18, hozzá hű tagjával együtt 1789 áprilisában egy 7 méter hosszú mentőcsónakkal Tofuán szállt partra. A lázadók elől menekülők úti célja Tongatapu szigete volt, de előbb kikötöttek Tofuán, abban a reményben, hogy ott feltölthetik élelem- és vízkészleteiket. Próbálkozásuk sikertelen maradt, sőt a Nomuka szigetéről származó őslakók egyik emberét halálra kövezték. Végül Bligh-nak és embereinek sikerült elérniük a 6500 kilométerre nyugatra, Timor szigetén fekvő Kupang holland települést.

Több mint két évszázad elteltével Tofua a biodiverzitás oázisa. Több száz növényfaj tenyészik az 55 km²-es, 8–10 km átmérőjű, ovális szigeten, amelynek közepén az 500 m magas rétegvulkán emelkedik. A szigeten kis testű emlősök mellett hüllők és számos madárfaj fordul elő, utóbbiak közt fecskék, seregélyek, mézevőfélék, guvatfélék, kacsák és galambok a leggyakoribbak. A szinte érintetlen természet ellenére az emberi tevékenység is bőségesen nyomot hagyott a szigeten. A déli-csendes-óceáni biodiverzitás-megőrzési program jelentése szerint az emberek a sziget jelentős részén felégették az őserdőket, amelyek helyét bozótosok és másodlagos erdők foglalták el. Ezen kívül az elvadult kutyák, macskák, sertések és patkányok jelentősen megváltoztatták a sziget ökoszisztémáját. Emellett az emberek nagyobb területeken kiirtották az erdőt, hogy a sziget termékeny vulkanikus talaján részegítő borsot (mámorbors, Piper methysticum) termesszenek, ilyen területek láthatók a sziget nyugati oldalán. A növény porrá őrölt gyökeréből az alkoholhoz hasonló hatású, kultikus és gyógyászati célokra használt teát (kava) főznek.