Új űrszonda a Holdhoz: úton a LADEE
(Rovat: A Holdnál - 2013.09.07 07:20.)

A Wallops-szigetről startolt amerikai űrszonda már a Föld körül kering, hamarosan elindul a Hold felé.

A Hold vékony „légkörének” és az égitest közvetlen környezetének tanulmányozására készült LADEE (Lunar Atmosphere and Dust Environment Explorer) egy Minotaur hordozórakéta segítségével hagyta el Földet. Az indítóhelyen, az Egyesült Államok keleti partvidékén található, Virginia államhoz tartozó Wallops-szigeten (Mid-Atlantic Regional Spaceport) történelmet is írt: most először kelt útra innen egy holdszonda. Az ötfokozatú, szilárd hajtóanyagú Minotaur rakétát az Orbital Sciences cég biztosította a LADEE tulajdonosa, az amerikai űrhivatal (NASA) számára. Egy másik elsőség, hogy most mutatkozott be a Minotaur-5 rakétatípus.

Rakéta és utasa indításra készen, augusztus 27-én. A Wallops-szigeten 1945 óta működő rakétabázis már vagy 14 ezer startot látott (természetesen ezek kis része volt csak űrindítás), de a Föld közvetlen környezetén túlra eddig még nem indult innen semmi.

A start magyar idő szerint már szeptember 7-én, 5:27-kor történt. (A helyszínen még szeptember 6-át írtak, éjfél előtt 33 perccel.) A 280 millió dolláros költséggel elkészített, 383 kg-os szonda egyelőre elnyúlt Föld körüli pályára került. Innen a fedélzeti hajtóműveivel áll majd a Hold felé vezető pályára.

A LADEE küldetését viszonylag rövidre, 160 naposra tervezik. Ebből 100 napot kering majd a Hold egyenlítője fölött, 50 km magasságban (további 30-30 nap eltelik a Holdig való utazással és a berendezések kipróbálásával). Remélhető azonban, hogy a program akár 9 hónaposra is kitolható lesz. Egy biztos: a végén a szonda becsapódik égi kísérőnk sziklás felszínébe.

Fő feladata, a Hold felszíne fölött lebegő gázok és por vizsgálata mellett lézeres kommunikációs kísérletek céljára is hasznosítják majd. Méri a vékony (a földinél mintegy százezerszer ritkább) holdi légkör sűrűségét és összetételét. Arra is keresi a választ, hogy vannak-e benne vízmolekulák, s hogy ilyen módon összegyűlhetett-e a sötét sarkvidéki kráterek mélyén rejtőző vízjég. Meghatározza, hogy milyen méretű porszemcsék becsapódására, és milyen gyakorisággal kell számítaniuk a jövőbeli holdszondák tervezőinek. Fedélzetén repül egy tömegspektrométer, egy ultraibolya és látható tartományban érzékeny színképelemző és egy pordetektor, valamint a már említett optikai kommunikációs kísérlet.

A LADEE előkészítése az indításra: az űrszondát a levegőben való emelkedés során védő orrkúp felhelyezése. (Képek: Terry Zaperach / NASA Wallops)

A LADEE eredményei hasznosak lesznek a jövőbeli emberes holdutazások előkészítése szempontjából is – habár a NASA jelenleg érvényes tervei közt ilyen épp nem szerepel... (Amikor a szonda előkészítése megkezdődött, akkor viszont még élt a Constellation program, amelyben az amerikaiak tervbe vették a Holdra való visszatérést.) A szonda másik érdekes tulajdonságát, hogy egyfajta „sorozatgyártásra” alkalmas módon tervezték és építették, és így később elvileg takarékosabb gyártást tenne lehetővé, a közeljövőben szintén nem fogják tudni kiaknázni, nem lévén a tervek közt megfelelő űreszköz.