Mégis a kínai?
(Rovat: A Holdnál, Környezetünk védelme , Kína a világűrben - 2022.03.04 10:45.)

A korábbi hírekkel ellentétben mégsem semmisült meg évekkel ezelőtt az a kiürült kínai rakétafokozat, amelyet a mai holdi becsapódással hoztak összefüggésbe.

A várható becsapódásról januárban érkeztek a hírek. Bill Gray, a Project Pluto munkatársa számításai szerint március 4-én, magyar idő szerint 13:26-kor várható a Hold túlsó, a Földről sosem látható oldalán lévő Hertzsprung-kráter pereme közelében találhatja el „valami” mesterséges eredetű tárgy az égitestet. Hogy pontosan mi is az a valami, arról az elmúlt hetekben többféle feltételezés is napvilágot látott. Először a SpaceX egyik Falcon-9 rakétájának kiürült második fokozata keveredett gyanúba. Ezzel indították 2015-ben a NASA DSCOVR szondáját a Nap és Föd között elhelyezkedő L₁ Lagrange-pont felé. A fokozat igen elnyúlt, magas pályán maradt, amelynek földtávoli pontja messzebb van, mint a Hold távolsága.

A becsapódás hozzávetőleges helye a Hold túloldalán, sárga kereszttel megjelölve. A NASA Lunar Reconnaissance Orbiter (LRO) szondája ugyan nem fogja tudni megfigyelni az eseményt, de az elkövetkező hetek vagy hónapok során készíthet nagyfelbontású felvételt a térségről, amelyen felismerhető lesz a frissen keletkezett kráter. (Kép: NASA / LROC / ASU / Scott Sutherland)

Ami a szóban forgó testet illeti, Bill Gray később helyesbített: nem egy amerikai Falcon-9, hanem egy Hosszú Menetelés-3C rakéta kiürült fokozatáról lehet szó. Ez 2014-ben a Csang’e-5-T1 tesztűrszondát állította pályára. A szonda megkerülte a Holdat és visszatérő egysége rendben landolt a Földön. A küldetés a későbbi (2020 novemberében indított) Csang'e-5 szonda főpróbája volt, ez utóbbi kőzetmintákat hozott vissza az égitest felszínéről. Az újabb feltételezést a kínaiak cáfolták, mondván, hogy a Csang’e-5-T1 hordozórakétájának maradványai 2015-ben beléptek a Föld légkörébe és maradéktalanul megsemmisültek. Ahogy azt február vége felé mi is megírtuk, az Amerikai Űrhaderő megerősítette az információt.

A fordulatos történet azonban itt nem ért véget. Még mielőtt bármi is becsapódott volna a Holdba, az Egyesült Államok Űrparancsnoksága a napokban helyesbítette korábbi állításukat. Ezek szerint az a bizonyos Hosszú Menetelés-3C rakétafokozat mégsem semmisült meg korábban a Föld légkörében. Így újra ez a darab vált a holdi becsapódásban érintett eszköz legfőbb „gyanúsítottjává”. Mint kiderült, az Amerikai Űrhaderő 18. űrirányító századának (18th Space Control Squadron, SPCS) nyilvántartása helytelen információt tartalmazott a Csang’e-5-T1 szondát annak idején pályára állító rakéta sorsára vonatkozóan. Ezzel persze nem azt állították, hogy biztosan ez találja el a Holdat, mindenesetre nem lehet eleve kizárni a lehetőséget.

A tévedésre mentségül azt hozták fel, hogy naponta több mint 43 ezer űrobjektum követését végzik, és a helyzet egyre romlik. Legutóbb csak egyetlen esemény, az orosz Kozmosz-1408 műholdat szétroncsoló űrfegyverteszt nyomán például több mint 1500-zal növekedett az ilyen darabok száma. A követés során leginkább az alacsony Föld körüli pályák térségében keringő űrszemétdarabokra koncentrálnak, hisz itt kering a legtöbb, az ütközések miatt potenciálisan veszélyeztetett űreszköz. Naponta egyébként jellemzően 800 ezer (!) figyelmeztetést generálnak a műhold-üzemeltetők számára a kisebb-nagyobb távolságban történő megközelítésekről. Ha egy objektum a geoszinkron pályamagasság (kb. 36 ezer km) fölé jut – ahogyan az egy Holdba esetlegesen becsapódó rakétafokozat esetében is történik –, akkor már kevesebb figyelmet fordítanak rá.

Az elkövetkező években, amikor az Egyesült Államok és partnerei, valamint Oroszország és Kína részéről várhatóan megélénkül a Hold kutatása, az égitestet potenciálisan elérő űrszemét kérdése is fontosabbá válik. Már most is vannak olyan szakemberek – például az Európai Űrügynökség (ESA) űrbiztonsági programjának vezetője, Holger Karg –, akik a szigorúbb szabályozás szükségességéről beszélnek. Mindenesetre a március 4-i becsapódás miatt bolygóvédelmi szempontból különösebb aggodalomra nincs ok. Az űrtörténelemben ez az első ismert, nem szándékos becsapódás a Holdba, amelyet egy űreszköz részegysége okoz. Ebbe természetesen nem számítanak bele azok az esetek, amikor egy az égitesten landolni készülő űrszonda simának szánt leszállása meghiúsult, vagy valamit – mint az Apollo-program idején a Saturn-5 rakéták elhasznált harmadik fokozatait, vagy üzemidejük végét követően a Hold körül keringő űrszondákat – szándékosan irányítottak a Hold felszínébe.