Úton az első kereskedelmi holdraszálló eszköz
(Rovat: A Holdnál, Japán a világűrben - 2022.12.11 09:15.)

A japán Hakuto-R M1 landert és a Lunar Flashlight orbitert egy Falcon-9 rakéta indította.

December 11-én közép-európai időben 08:38-kor startolt Floridából a SpaceX vállalat Falcon-9 Block- 5-ös rakétája. A rakéta legfontosabb (és legnehezebb) rakománya a japán ispace vállalat által fejlesztett Hakuto-R nevű holdraszálló űrszonda. A tervezett landolási terület – a november 17-i sajtótájékoztatón elhangzottak szerint – a Hidegség tengerén (Mare Frigoris) található Atlas-kráter.

A Mare Frigoris nevű terület a Hold északi részén található viszonylag világos terület. A képen tőle balra a 95 km átmérőjű Plato-kráter. A Plato-kráter alatt és attól jobbra a Hold Alpok-hegysége, mely elválasztja a Mare Imbriumot és a Mare Frigorist. A hegységben jobbról balra jól látszik az előbbi két tengert összekötő 10 km széles és 160 km hosszú Vallis Alpes (Alpesi völgy). A japán automatikus leszállóeszköz a landolást a Mare Frigoris délkeleti szélén kísérli meg, ahol a napelemei elegendő megvilágítást kapnának. (Kép: Matt Smith)

November 17-én természetesen a tartalék leszállóhelyeket is bejelentették, ezek a Lacus Somniorumban, a Sinus Iridumban és az Oceanus Procellarumban találhatók. A Hakuto a Holdat 2023 áprilisának végén érheti el, ahol először az égitest körüli pályára áll. Ezek után nagyjából két hétig tart majd az egy órás landolási folyamat előkészítése.

A 12 éves és jelenleg 214 főt alkalmazó ispace vállalkozás eredetileg a Google Lunar XPrize-ért szállt versenybe, és jelenleg több automatikus holdraszálló egységet (Hakuto-R sorozat) is fejleszt, melynek kapacitását kereskedelmi alapon kívánja értékesíteni. Ezek közül a mostani az első, erre utal a névben az M1 (Mission 1). A kiterjesztett lábakkal 2,3 m magas és 2,6 m széles, 340 kg üres tömegű űreszközt az Ariane Grouppal közösen fejlesztették, végső tesztjei Németországban zajlottak (lásd képünket). A Hakuto-R M2 legkorábban 2024-ben indulhat.

A Hakuto-R M1 több kisebb-nagyobb kísérleti berendezést és eszközt próbál égi kísérőnk felszínére juttatni. Ezek közül mindenképpen kiemelkedik az Egyesült Arab Emírségek Űrügynöksége (MBRSC) kisméretű holdjárója (Rashid), és a Japán Űrügynökség (JAXA) baseball-labda méretű „transzformer robotja”. De a rakományban található még kamera és különféle technológiai demonstrátorok is.

(Kép: ispace)

A Falcon-9 másik terhe a Lunar Flashlight nevű 6 egységes (6U) NASA CubeSat. Az aktatáskányi műhold a Hold körüli pályáról keresi majd az égitest déli pólusának vízjegét. Ehhez a NASA JPL, a NASA GSFC és a NASA MSFC, valamint a Georgia Institute of Technology által fejlesztett űreszköz lézersugarakkal fogja „lőni” a Hold déli, sötét krátereit. Ehhez egy speciális, nagyon erősen elnyúlt (near-lectilinear) pályára áll, melynek Holdhoz közeli pontja (a déli pólusnál) mindössze 15 km magasan van. A fent említett elnyúlt halo pálya nagy előnye, hogy itt a műhold viszonylag sokáig keringhet pályakorrekciók nélkül. Ez pedig egy mindössze néhány kilogrammos orbiternél nagyon fontos, hisz üzemanyagot nem sokat tud magával vinni. (Mint az olvasóink előtt valószínűleg ismert, ilyen pályára kerül majd a Lunar Gateway személyzetes mini-űrállomás. De a közelmúltban a NASA ilyen pályára indította a CAPSTONE CubeSatot, melynek feladata, hogy tesztelje, hogy tud-e „működni a matek” ezen a – korábban nem használt – pályán, azaz megvalósítható-e a Gateway odahelyezése.)

A mostani indításkor használt Falcon 9-nek ez az első repülése. Az első fokozat visszatérésére a Cape Canaveral bázis területén lévő Landing Zone-2-n került sor.