Civilizációs jelek
(Rovat: A Holdnál, Idegen civilizációk? - 2024.06.20 07:15.)

Technológiai civilizációra utaló jeleket észlelt egy holdi űrszonda – igaz, hogy csak a Föld irányából.

Magának a civilizációnak a létezése tehát nem meglepetés, de a detektálásának a módja mégis érdekes.

A Földön kívüli élet, valamint a magas technológiai fejlettségi szintet elért civilizációk keresése régóta foglalkoztatja az emberiséget. Egyelőre még sem az egyikre, sem a másikra nem sikerült tudományos bizonyítékot találni, de az erőfeszítések folytatódnak. A mostani hír egy érdekes kísérletről szól, amelyet az Intuitive Machines magánvállalat februárban indított holdi űrszondájának NOVA-C (Odysseus) leszállóegységével, annak is az alacsony frekvenciás rádiótartományban működő ROLSES (Radiowave Observations at the Lunar Surface of the photoElectron Sheath) spektrométerével végeztek. A műszert a NASA és a Coloradói Egyetem szakemberei fejlesztették, a NASA marylandi Goddard Űrközpontjában építették.

A NOVA-C Odysseus leszállóegység elérte a Hold felszínét – bár közben az egyik lába eltörött. (Kép: Intuitive Machines)

A NASA holdi kereskedelmi szállítási programjából (Commercial Lunar Payload Services, CLPS) támogatott küldetés, amelynek célja a költségek csökkentése és a holdkutatás felgyorsítása volt, nem épp úgy sikerült, ahogyan tervezték. A navigációs rendszer meghibásodása miatt a NOVA-C a vártnál nagyobb sebességgel érte el a felszínt. A leszállóegység egyik lába eltört, az űrszonda pedig kb. 30°-os szögben megdőlt.

A ROLSES – más tudományos céljai mellett, amelyeket az adott körülmények között nem igazán tudott elérni – lényegében úgy vizsgálta a Földet, mintha egy nem túl távoli exobolygónak a civilizációról árulkodó rádiójelei után kutatna. Valójában azt tesztelték, hogy helyes-e a technológiailag fejlett idegen civilizációk utáni kutatására kialakított megközelítésük, vagyis az általunk eddig ismert egyetlen ilyen civilizációra alkalmazható-e a módszer. A feladat az volt, hogy a műszer megfigyelje a rádióhullámhosszak egy széles (2 kHz és 30 MHz közötti) tartományát a Hold egy „rádiócsendes” helyéről.

A kutatók végül összesen mintegy másfél órán keresztül tudták rögzíteni a földi eredetű rádiósugárzást. Köztük voltak azok a mérések, amelyek egy – utóbb szerencsésnek bizonyult – véletlen hibának köszönhetők. Az összesen csupán 4 kg tömegű műszeregyüttes négy darab 2,5 m hosszú antennája közül az egyik ugyanis még a repülés közben kioldódott, amikor a szonda még 10 ezer km-re járt a Holdtól.

Az Odysseus fedélzeti kamerája által készített képen az űrbe kilógó antenna (bekarikázva) jól látható. (Kép: Intuitive Machines)

A kutatók kihasználták a váratlan lehetőséget és bekapcsolták a rádióspektrométerüket. A ROLSES a Holdra való leszállás után kapott egy második, mindössze 20 perces adatgyűjtési lehetőséget, az adatokat a Földre tudták sugározni. Ha minden az eredeti tervek szerint alakult volna, a kísérlet nyolc napig tartott volna. (A következő esély a továbbfejlesztett ROLSES-2 repülése lesz, várhatóan 2026-ban, a CLPS egy újabb expedíciója keretében.)

Azt tudjuk, hogy a tévé- és rádióadások, a mobiltelefonok jelei elhagyják bolygónkat és fénysebességgel terjednek a világűrben. Az első ilyenek mára több mint 100 fényévnyi távolságig értek el. Persze intenzitásuk igen gyorsan, a távolság négyzetével arányosan csökken, de egy efféle emisszió kellően érzékeny műszerekkel potenciálisan kimutatható. A ROLSES most arra volt alkalmas, hogy mindezt a Hold távolságából figyelje meg. Távoli exobolygók esetében persze „kicsit” érzékenyebb műszereket kell bevetni a kereséshez... Mindenesetre a ROLSES a maga nemében az első holdi rádiócsillagászati ​​kísérlet volt, így az elképzelt jövőbeni, fejlettebb holdi rádióteleszkópok előfutáraként is tekinthetünk rá.