Egy rakéta, két holdszonda
(Rovat: A Holdnál, Japán a világűrben , Távoli világok kutatói - 2025.01.15 09:45.)

A SpaceX Falcon-9 rakétájával elindult a Firefly Aerospace és az ispace holdi leszállószondája.

A start a floridai Kennedy Űrközpontból január 15-én magyar idő szerint 7:11-kor történt. A Hold űrszondás kutatásának történetében először fordult elé, hogy két különböző ország leszállóegysége ugyanazon hordozórakéta tetején indult útnak égi kísérőnk felé.

Ez alkalommal használta Falcon-9 rakétákkal a SpaceX kereken századik alkalommal a NASA Kennedy Űrközpontjának űrtörténelmi jelentőségű 39A starthelyét, ahonnan régebben az Apollo-expedíciók, majd űrrepülőgépes küldetések is indultak. A Falcon-9 rakéta ezúttal egy ötödször használt első fokozattal (B1085) repült. (Kép: Max evens / NSF)

Annak ellenére, hogy a texasi székhelyű Firefly Aerospace és a tokiói ispace egyetlen Falcon-9 rakétán osztoztak, a két küldetés eltérő módon, helyen és időtartamban éri majd el a Hold felszínét.

A Firefly Aerospace a NASA holdi kereskedelmi szállítási programja (Commercial Lunar Payload Services, CLPS) keretében készült Blue Ghost az űrügynökség 10 – egyenként viszonylag kis máretű – kísérleti eszközét viszi magával. Ezzel a CLPS történetében az eddigi leggazdagabban felszerelt leszállóegység. A NASA programjának célja, hogy a tudományos berendezéseket eljuttassák a Hold felszínére anélkül, hogy az űrügynökségnek magának kellene megépítenie a leszállóegységeket és megszerveznie a startokat. A NASA több jelentkezővel kötött szerződést, ezek közül tavaly év elején az Astrobotic Peregrine és az Intuitive Machines IM-1 repülései történtek már meg.

Az elkészült Blue Ghost-1 szonda a Firefly texasi üzemében. (Kép: Firefly Aerospace)

A Blue Ghost száraz tömege 469 kg, üzemanyaggal feltöltve kb. 1,5 tonna. Utazása a holdi leszállásig másfél hónapon át tart majd, az első leszállási kísérlet tervezett dátuma március 2. A felszínre jutva az űreszköz két hétig – egy holdi nappalon át – fog működni olyan eszközökkel, mint a Honeybee Robotics Lunar PlanetVac (LPV) nevű mintagyűjtő eszköze, a Lunar GNSS Receiver Experiment (LuGRE) nevű navigációs kísérlet az Olasz Űrügynökségtől és a NASA Goddard Űrközpontjától, és a Regolith Adherence Characterization (RAC) az Aegis Aerospace cégtől, amely azt vizsgálja, hogyan tapad a holdi regolit különféle anyagokhoz. A leszállóegységet úgy tervezték, hogy néhány órát túléljen a holdi éjszakájában is, hogy megfigyelje a naplementét és néhány adatot rögzítsen a beálló sötétségben is. A tervek szerint a szonda a Hold felénk forduló oldalának északkeleti részén, a Válságok tengerében (Mare Crisium) lévő vulkanikus terület, a bazaltsíkságból mintegy 150 méter magasba emelkedő Latreile-hegy (Mons Latreille) térségében, kb. 18° északi szélességen hajt végre sima leszállást.

A Resilience leszállóegység a szerelőcsarnokban, Hakuto-R Mission-2 repülése előtt. (Kép: ispace)

A rakéta orrkúpján belül a Blue Ghost holdi leszállószondája alatt, egy speciálisan kialakított tartályban kapott helyet a japán ispace Resilience (jelentése rugalmasság) nevű leszállóegysége. Ez a második alkalom, hogy a cég egy leszállóegységet indít a Holdra. Mint emlékezetes, a 2022 decemberében indított a Hakuto-R Mission-1 (M1) szintén egy Falcon-9 rakétával kelt útre. Pályafutása a Holdnál egy sikertelen leszállási kísérlettel ért véget 2023 áprilisában. Akkor szoftverhiba hiúsította meg a sikeres landolást.

A Hakuto-R Mission-2-nél Resilience leszállóegysége a Hidegség tengere (Mare Frigoris) térségében, a Hold innenső oldalának északi részén landol majd. Jóval tovább tart majd elérnie Holdig, mint a Blue Ghost szondának. Míg a Firefly leszállóegységét egy erősen elnyúlt Föld körüli ellipszispályára helyezik, amelynek földtávoli pontját fokozatosan emelik majd, mielőtt rátérnének a Hold felé vezető pályára, addig a Resilience lassabban, energiatakarékosabban halad majd, a Falcon-9 rakéta második (felső) fokozatát használva. Lényegében elrepül a Hold mellett, jó másfél millió kilométerrel eltávolodik majd tőle a Földével átellenes irányba, majd onnan tér vissza az égitesthez a leszálláshoz. A cél az volt, hogy minél több üzemanyagot spóroljanak annak érdekében, hogy minél több műszer kerülhessen a fedélzetre. A kísérletek között található elektrolízissel, valamint élelmiszer-előállítással foglalkozó is. Az előbbi a majdani holdi üzemanyaggyártás előkészítésére szolgál.

A japán leszállóegységgel utazó Tenacity mikrorover. (Kép: ispace)

A Resilience leszállóegység egy mozgó űreszközt is visz magával, ez a miniatűr Tenacity (jelentése kitarás) holdjármű. A leszállást követően önállósul, rajta egy nagy felbontású kamerával. A rovert az ispace európai részlegében, Luxemburgban készítették. A Blue Ghosthoz hasonlóan mind a rover, mind a leszállóegység kb. két hétig fog működni a Hold felszínén, amíg a területet megvilágítja a Nap. A japán cég különféle módszereket vizsgál, hogyan lehetne elérni, hogy a jövőben holdi éjszakát is túléljék a jövőben a felszínre küldött űreszközeik, hiszen csupán két hétre készített szondákkal nem túl hatékony az égitesten végzett tevékenység.