Tíz kicsi műhold
(Rovat: A hónap száma, Kis űreszközök nagy szerepe , Amerikai távérzékelő műholdak - 2017.11.01 05:15.)

A Planet cég földmegfigyelő flottáit kiegészítő űreszközök álltak pályára egy Minotaur-C (korábi nevén Taurus) rakétával Kaliforniából.

A startra a Vandenberg Légitámaszpontról került sor, október 31-én, magyar idő szerint 22:37-kor.

Az Orbital ATK Minotaur-C hordozórakétája indítás előtt, a Vandenberg Légitámaszpont keleti 576-os startállásában (LC-576E), amelyet utoljára 2011-ben használtak. (Kép: Stephen Clark / Spaceflight Now)

Több mint hat éve, két egymást követő (2009-es és 2011-es) kudarc után a Taurus rakéta jövője kérdésessé vált. A hordozóeszközt az azóta eltelt idő alatt újratervezték, új névvel (Minotaur-C) látták el, és most tíz kis földmegfigyelő műhold pályára állításával mutatkozott be újból. Mindenekelőtt a rakétának a műholdakat védő orrkúpját alakították át, amely az előző két indítás során nem vált le és így a NASA földmegfigyelő holdjainak vesztét okozta.

A négyfokozatú rakétát az Orbital ATK vállalat üzemelteti, a mostani megrendelő Planet (Planet Labs) volt. Az amerikai üzemeltető földmegfigyelésben „utazik”. A SkySat sorozatból most hat, a Dove Flock-3m sorozatból négy műhold állt alacsony (500 km magasan húzódó poláris napszinkron) pályára. A nagyobb SkySat műholdak tömege egyenként 110 kg, méretük egy kisebb hűtőszekrényéhez hasonlítható (95 cm × 60 cm × 60 cm). A Space Systems/Loral cégnél épültek. A Planet saját gyártmányú földmegfigyelő CubeSatjai még kisebbek, csak egy cipős doboznyi térfogatot foglalnak el.

A SkySat műholdak flottáját a korábban önálló Terra Bella (még korábban: Skybox Imaging), most a Planet Labs leányvállalata kezdte kiépíteni. (Kép: Planet)

A Planet korábban olyan rakétákkal (például az indiai PSLV-vel, az európai Vegával, az orosz Szojuzzal) indította űreszközeit, amelyek a Minotaur-C versenytársai a kis műholdak (CubeSatok) pályára állításának egyre élénkülő világpiacán. Az Orbital ATK-val kötött startszerződés még a Terra Bella öröksége, amely vállalatot a Google-től vásároltak fel idén év elején. Mind az eddigi SkySat, mind a Dove műholdak korábban csak másodlagos hasznos teherként kerültek a rakétákra, vagy egy-egy nagyobb műhold pályára helyezésekor fennmaradó kapacitás kihasználásával, vagy a Nemzetközi Űrállomásra tartó teherűrhajók mellett. A kisműholdak üzemeltetőinek régi vágya, hogy több indítási lehetőség közül válogathassanak, és főleg olyanok közül is, amelyeknél nem kell alkalmazkodni egy „nagy főbérlő” kénye-kedvéhez – akár az elért pálya paramétereit, akár az indítás időpontját tekintve. Nem véletlen, hogy több vállalat, például a Rocket Lab és a Virgin Orbit olyan megoldásokon dolgozik, amelyekkel dedikált rakétaindításokat kínálhatnak a kis méretű műholdak pályára helyezéséhez.

A SkySat műholdak rugalmas módon programozhatók, az alattuk levő földfelszínről állóképeket és rövid videókat is tudnak készíteni. Felbontásuk akár 80 cm-es is lehet, ami nem annyira finom, mint a nagy kereskedelmi földmegfigyelő műholdak által biztosított szolgáltatásé. Az előnyük viszont a rengeteg műholdból álló konstelláció, amellyel gyors visszatérési időt tudnak garantálni egy adott terület felett. A Planet 2003 óta már több mint 250 műholdat indított. A mostaniak olyan pályára kerülnek, ahonnan helyi időben a délutáni órákban tudnak képeket készíteni, ellentétben az általánosan szokásos délelőtti lefedettséggel. Az adatok mennyiségére jellemző, hogy a 160 működő Dove műholdról naponta akkora területről (340 millió négyzetkilométerről) érkeznek be adatok, ami összességében a Föld szárazföldi felszínnének több mint a kétszerese.