60 műhold egy sorban
(Rovat: A hónap száma, SpaceX , Környezetünk védelme - 2019.06.19 07:15.)

Újabb égi látványosság, de a csillagászok háborognak. Okkal vagy ok nélkül? Talán a rádiótartományban rosszabb lesz a helyzet.

A közelmúltban számoltunk be arról, hogy pályára állították a SpaceX globális műholdas internetszolgáltatást célzó Starlink konstellációjának első 60, egyelőre csak kísérleti műholdját. Páratlan látványt nyújtottak a libasorban vonuló fénypontok, amint a bemutatott fényképek és videók tanúsítják. Ez azonban még csak a kezdet, hiszen teljes kiépítése után (várhatóan 9 év múlva) a „megakonstelláció” 200-szor ennyi, azaz nem kevesebb mint 12 000 műholdból fog állni.

Az első 60 Starlink műholdat egyetlen csomagban állították pályára (az indításra előkészített csomag képe korábbi cikkünkben volt látható), majd a műholdak elváltak egymástól és fokozatosan eltávolodtak egymástól a pályájuk mentén. (Forrás: SpaceX)

A műholdak kezdetben 440 km magas, nagyjából kör alakú pályán keringtek, később azonban a hajtóművek működtetésével elfoglalták üzemi, 550 km magasban húzódó pályájukat. Az alacsonyabb pályán keringő holdak 1–3 magnitúdó közötti (későbbi beszámolók szerint már csak 6–8 magnitúdó) fényességűek, azaz szabad szemmel könnyen láthatók voltak. Az égi sor kezdetben 7°, később 10–20°, majd még nagyobb hosszúságban nyúlt el az égen, egyesek néha felvillantak, amint megcsillant felületükön a napfény. Május végére a műholdak már szétszóródtak pályájuk mentén, így már nem „vonatként”, csak egyenként elhaladó fénypontokként látszanak.

A Starlink műholdak indításkor összehajtogatott napelemtábláját pályára állás után hajtogatják ki. (Kép: SpaceX)

A műholdak tervezett élettartama 5 év, ezután irányítottan belépnek a légkörbe és megsemmisülnek. A műholdakat ionhajtóműves ütközés-elkerülő rendszerrel szerelték fel, nehogy az esetleges ütközéseik az űrszemét felszaporodását okozzák. A rendszer működésének megkezdéséhez további hat alkalommal újabb 60–60 műhold pályára állítására lesz szükség. A műholdak lézerrel kommunikálnak a Földdel, ezért gyorsabb adatátviteli sebesség érhető el, mint a földfelszíni, száloptikás rendszerekkel. A rendszer teljes kiépítése után a tervek szerint kb. 1600 műhold kering 550 km magasan, kb. 2800-at 1150 km magas, kb. 7500-at pedig 340 km magas pályán működtetnek.

A Starlink műholdak első csoportja nyújtotta lenyűgöző látvány immár elmúlt, a műholdak már halványabbak és szétszóródtak. Aki szeretné saját szemével is látni a még egy csoportban mozgó műholdakat, annak azt javasoljuk, hogy a következő 60-as csoportok felbocsátása után (amiről portálunkon szokás szerint hírt fogunk adni) keresse fel a Heavens-Above vagy a Starlink Satellite Tracker oldalak valamelyikét, és keresse a saját földrajzi helyére vonatkozó előrejelzéseket.

Jóllehet az érdeklődő laikusok számára éppoly izgalmas látvány a műholdak sorban vonulása, mint az egykori Iridium műholdak felvillanásai vagy a Nemzetközi Űrállomás átvonulásai, a csillagászok mégsem lelkesednek a látványért, sőt azt kifejezetten zavaró tényezőnek tekintik. Egyesek szerint, ha mind a 12 000 Starlink műholdat pályára állítják, akkor több lesz közülük egy adott helyről egyszerre látható, mint ahány csillagot látunk az égen. Elon Musk már tárgyalt a munkatársaival arról, hogyan lehetne csökkenteni a Starlink műholdak fényvisszaverő képességét. Egyúttal arra is ígéretet tett, hogy el fogják kerülni a Ku-sáv bizonyos, a rádiócsillagászat számára fenntartott frekvenciáinak használatát.

A Starlink műholdak nyoma egy csillagászati távcső látómezejében. A távcső a csillagok mozgását követi, ezért a csillagok pontszerűnek látszanak. Az azonos pályán haladó műholdak nyomai párhuzamos fénycsíkok, mert az egyes műholdak elhaladása között a távcső kissé odébbfordul. (Kép: Victoria Girgis / Lowell Observatory)

Ugyanakkor a csillagászok azért is aggódnak, mert a Starlink csak a tervezett megakonstellációk első hullámát jelenti. Az Amazon nemrég jelentette be, hogy a Kuiper-terv keretében már a közeli jövőben 3236 műholddal kíván internetes szolgáltatást biztosítani, de hasonló terveket fontolgat a OneWeb és a Telesat is. Mindenesetre a Nemzetközi Sötétégbolt Szövetség (IDA, International Dark-Sky Association) közleményben adott hangot aggályainak. A Nemzeti Tudományos Alap (NSF, National Science Foundation) szóvivője közölte, hogy tárgyalásokat folytatnak a SpaceX-szel a rádióspektrum használatát szabályozó megállapodásról.

A Nemzetközi Csillagászati Unió (IAU) képviselője (Piero Benvenuti) az ENSZ Világűrbizottság (UN COPUOS) 2019. évi ülésén, június 14-én tartott előadásában is kitért a Starlink műholdak problémájára. Véleménye jól alátámasztja a Space Review kritikáját. Erős túlzás az első állítás, miszerint a műholdak „fenyegetik az éjszakai égbolt ősi látványát”. A második állítás nyitott kapukat dönget, hiszen a kedvezőtlen hatások enyhítéséről a hírek szerint elkezdődtek a megbeszélések, nagy kérdés persze, jutnak-e ezeken bármilyen eredményre. A harmadik kijelentés csupán pusztába kiáltott szó, egy technikai előadáson elhangzott mondat édeskevés ahhoz, hogy egy kérdés a Világűrbizottság napirendjére kerüljön. Végül, mindezt már évekkel ezelőtt fel lehetett volna vetni, méghozzá egy technikai előadásnál komolyabb formában is. (Kép: UN OOSA)

Így látja legalábbis a helyzetet az amatőrcsillagászok és a csillagászati ismeretterjesztés lapja, a Sky and Telescope. Ezzel szemben a The Space Review portál cikkében a csillagászokat bírálja. Egyrészt a még épülő LSST-re (Large Synoptic Survey Telescope) hivatkozik. Az obszervatórium közleménye leszögezi, hogy számításaik szerint a Starlink műholdjai még a rendszer teljes kiépítése után is legfeljebb a távcső pixeljeinek 0,01%-án okoznak hibát, vagyis számukra a Starlink hatása inkább apró kényelmetlenség, mintsem valós probléma. Mindamellett – nyilván kollégáik iránti szolidaritásból – hozzáteszik, hogy más, nagyobb látómezejű, hosszabb expozíciós időkkel dolgozó és/vagy kevésbé kifinomult adatfeldolgozó eljárásokat használó távcsövek esetében a hatás jelentősebb lehet.

Az egymást követve vonuló Starlink műholdak látványa Hollandiából, 2019. május 24-én, kevesebb mint 24 órával a start után. (Forrás: Marco Langbroek)

A The Space Review cikkírója (A. J. Mackenzie űrpolitikai elemző) rosszallja, hogy a csillagászok reagálásaikban úgy tekintenek az éjszakai égboltra, mintha az a saját birtokuk lenne, ahová most egy rossz szándékú idegen behatolt. Hangsúlyozza, hogy a megakonstellációk terve évek óta ismert, így a csillagászoknak lett volna alkalmuk kifejteni aggályaikat. Rámutat továbbá, hogy a Starlink az illetékes hatóságoktól, az FAA-tól és az FCC-től megkapta a rendszer pályára állításához, illetve a kommunikációhoz szükséges engedélyeket. Végül nem mulasztja el a csillagászok orra alá dörgölni, hogy téves az a hivatkozásuk, miszerint a Starlink és más műholdak ezrei tönkreteszik az éjszakai égbolt látványát, hiszen az emberek túlnyomó többsége észre sem fogja venni az égbolton mozgó fénypontokat. Különösen azok nem, akik fényszennyezett városi környezetben élnek, így a megakonstellációk miatti aggályoskodás helyett az IDA-nak kellene jobb munkát végeznie az éjszakai égbolt sötétségének megőrzése érdekében.

A Starlink műholdak némelyikén megcsillan a napfény. (Forrás: Movie Vertigo)

(E sorok írójának véleménye szerint egyáltalán nem biztos, hogy szükség van arra, hogy több, egymással versengő megakonstelláció műholdak ezreivel biztosítson internet-szolgáltatást. A verseny önmagában nem lenne baj, de félő, hogy a versenyben lemaradók beszüntetik a szolgáltatásukat, műholdjaikat viszont otthagyják a Föld körüli pályán, az űrszemét amúgy sem csekély mennyiségét gyarapítva. – B.E.)