Mi várható 2015-ben? (2. rész)
(Rovat: A Nap és bolygótestvéreink, Szakmapolitika , Környezetünk védelme - 2015.01.04 07:15.)

Ha majd jövő ilyenkor visszatekintünk, 2015 a törpebolygók meglátogatásának és Magyarország ESA-csatlakozásának éveként maradhat emlékezetes.

2014. november elején jelent meg az a kormányhatározat, amely hosszú évek előkészületei után megnyitotta az utat Magyarországnak az Európai Űrügynökséghez (ESA) való csatlakozása számára. Az ESA és Magyarország közötti csatlakozási megállapodást várhatóan 2015 tavaszán Budapesten írják alá. Teljes jogú tagságunk formális kezdete valamikor az év vége felé várható. A régóta remélt ESA-belépés nyomán a hazai űripar és űrkutatás szereplői előtt új fejlődési lehetőség nyílik meg. A tagságra már felkészültnek számító magyar űrszektor az eddiginél sokkal több közös európai űrprogramban vehet majd részt, és nagyobb haszonnal alkalmazhatjuk az űrtevékenység eredményeit.

A jelentős magyar hozzájárulással folyó, nem most kezdődött ESA-űrprogramok közül 2014-ben kétségtelenül a Rosetta üstököskutató űrszonda kapta a legnagyobb figyelmet. Évtizednyi utazást követően augusztusban közelítette meg célpontját, a 67P/Csurjumov–Geraszimenko-üstököst. Már eddig is egy sor figyelemre méltó tudományos eredményt értek el a Rosettával, de a java még csak most következik! Az üstökös legnagyobb aktivitása 2015 augusztusában várható, amikor eléri pályája napközeli pontját, a Naptól mérve 185 millió km-re, valahol a Föld és a Mars pályája közötti távolságban. Ezt az időszakot, valamint az utána gyengülő aktivitással jellemezhető periódust is közelről tanulmányozza majd az európai űrszonda. A szakemberek abban is reménykednek még, hogy Rosetta Philae nevű leszállóegysége, amely novemberben kalandos körülmények között landolt az üstökösmag felszínén, a növekvő besugárzás hatására „feléled” és további helyszíni mérésekre lesz képes a Naphoz közelebb jutva.

Az előretekintést folytatva, maradjunk továbbra is a Naprendszernél. A NASA két, hosszú ideje pályán levő űrszondája fog 2015-ben meglátogatni egy-egy törpebolygót. A Dawn, amely már sikerrel teljesítette feladatának első részét, a Vesta kisbolygó közeli vizsgálatát, március folyamán érkezik majd következő állomásához. Ez a Ceres törpebolygó, a Mars és a Jupiter pályája között húzódó fő kisbolygóöv legnagyobb méretű égitestje. A 2007-ben indított Dawn itt pályára áll a 950 km átmérőjű egykori „bolygókezdemény” körül, és ott is marad mindaddig, amíg csak működésképtelenné nem válik (sőt utána is, hiszen nem fog lezuhanni az égitest felszínére).

A Dawn (balra) és a New Horizons (jobbra) a Naprendszer egy-egy törpebolygóját – az előbbi a Cerest, az utóbbi a Plútót – látogatja meg 2015-ben. (Kép: NASA / T. Reyes)

A 2006 óta repülő New Horizons izgalommal várt küldetése a Plútó és holdrendszere vizsgálata. A Naprendszer külső részén járva, a hatalmas sebesség miatt itt szó sem lehet a lefékezésről és az égitest körüli pályára állásról. Marad a gyors elrepülés, és e rövid idő alatt a lehető legtöbb adat begyűjtése. A New Horizons hibernációja 2014 decemberében sikeresen véget ért. 2015. január 15-én kezdődnek a törpebolygó megközelítését célzó műveletek. A legnagyobb közelség, a Plútó melletti elszáguldás napja július 14. lesz.

A Naprendszer nagybolygóit kutató eszközök közül a 2015-ös aktualitás miatt megemlítjük még, hogy március-április folyamán a Merkúr felszínébe csapódik és megsemmisül a nagy sikerrel dolgozó amerikai MESSENGER űrszonda. Egy másik veszteség: a kapcsolat már megszakadt az európai Venus Express szondával, amely rövidesen elég a Vénusz sűrű légkörébe lépve. A Vénusz mellé érve 2015. novemberben újra megkísérli a 2010-ben egyszer már elvétett pályára állást a japán Akatsuki, amely azóta a Nap körüli pályán keringve „várakozott” az ismétlés lehetőségére.

Immár közelebb jutva a Földhöz, a 2015-ben várható műholdindítások közül is kiemelünk néhányat. Január végére tervezik a NASA SMAP (Soil Moisture Active Passive) műholdjának startját. Feladata a talaj nedvességtartalmának feltérképezése lesz. Az ESA és az Európai Unió közös Copernicus földmegfigyelő programjának keretében folytatódik a többféle feladatot ellátó műholdak rendszerének kiépítése. 2014-ben indult a radaros távérzékelést végző Sentinel-1A indult, 2015-ben pedig – várhatóan áprilisban – egy Vega rakétával áll pályára a Sentinel-2A optikai földmegfigyelő hold.

Ugyancsak egy Vega hordozórakéta viszi Kourouból első, több mint 400 km-es magasságot elérő szuborbitális próbarepülésére az európai fejlesztésű IXV (Intermediate eXperimental Vehicle) kisméretű automata űrrepülőgépet. A startot korábban még 2014 őszére ígértek, de az – ahogy az gyakran megesik az űrprogramoknál – átcsúszott februárra.

Március végén kaphat új lendületet az európai Galileo navigációs műholdrendszer kiépítése. Ekkor egy Szojuz hordozórakéta emelhet a magasba két újabb műholdat. A programot 2014-ben az hátráltatta, hogy a rakéta Fregat végfokozatának hibájából augusztusban két űreszköznek nem sikerült elérnie a tervezett pályát. Szintén 2015. március végére várható az amerikai NOAA és európai EUMETSAT meteorológiai szervezetek közös Jason-3 óceánmegfigyelő műholdjának indítása, egy Falcon-9 hordozórakétával.

A tengerfelszín változásait követő műholdsorozat legújabb tagja, a Jason-3 fő műszere egy radaros magasságmérő (altiméter) lesz. (Kép: NASA / JPL)

A külön említetteken túl számos távközlési, földmegfigyelő, navigációs, meteorológiai és egyéb célú mesterséges hold indítása szerepel az állami űrügynökségek és magánüzemeltetők terveiben, fenntartva az emberiségnek a társadalom számára hasznos űrtevékenységét 2015-ben is. Ezekről a programokról igyekszünk itt, az Űrvilág hírportálon a jövőben is beszámolni.