Mi várható 2021-ben? (3. rész)
(Rovat: A Nap és bolygótestvéreink, Távoli világok kutatói , A Holdnál - 2021.01.08 12:15.)

A Naprendszer kutatásában 2021 nem csak az űrszondaindítások, de az -érkezések éve is lesz.

Jelenleg ugyanis három 2020-ban indított űreszköz tart a Mars felé. Közülük elsőként, várhatóan február 9-én az Egyesült Arab Emírségek Al-Amal vagy Hope űrszondája érkezik, hogy pályára álljon a Mars körül. Az arab világ első bolygószondája elsősorban a Mars légkörét kutatja majd. A kínai Tienven-1 (Tianwen-1) február 10-én fékez le és áll a bolygó körüli pályára. Leszállóegysége a kis marsjárművel azonban csak később, talán április vége felé landol, előtte alaposan igyekeznek feltérképezni a kijelölt helyszínt. Az amerikaiak nagyméretű és jól felszerelt mozgó laboratóriuma, a Perseverance rover sima leszállásáért február 18-án izgulhatunk majd, a NASA szakembereivel együtt. A még mindig működő Curiosity utóda a Jezero-kráterben kutat majd az egykori marsi mikrobiális élet fosszilis nyomai után. Működését egy évesre tervezik, de mindenki reménykedik a sokkal hosszabb hasznos időtartamban.

A hatkerekű, kisautó méretű Perseverance a Mars felszínén. (Fantáziakép: NASA / JPL)

Még nem érkezés, de legalább hazaindulás lesz, amikor a NASA OSIRIS-REx űrszondája márciusban elhagyja a Bennu kisbolygó környezetét. Az égitest anyagából gyűjtött minták – akár 2 kg-ot is elérő tömeggel – majd csak 2023-ban érkeznek meg a Földre.

S akkor következzenek a 2021-re várható indítások. Ha már a kisbolygók kutatásáról ejtettünk szót, kezdjük a felsorolást az amerikai DART (Double Asteroid Redirection Test) szondával. A szellemes rövidítés is utal rá, hogy itt egy földközeli kisbolygó „célba vételéről” van szó. A DART júliusban indul egy Falcon-9 rakétával, hogy 2022-ben becsapódjon a Didymos kisbolygó apró holdjába (Dimorphos). Ez lesz az emberiség első kisbolygó-eltérítési kísérlete, az eredményét néhány évvel később a 2024-ben elindítandó európai Hera űrszonda figyelheti majd meg. A becsapódó DART kíséretében egy olasz készítésű, 6 egységes CubeSat méretű kis űreszköz (LICIA Cube, Light Italian CubeSat for Imaging of Asteroids) is repül. Ez közelről figyelheti a becsapódást, miután az eseményt megelőzően néhány nappal önállósodik a DART-ról.

A NASA DART űrszondája a tervek szerint 2022 októberében csapódik be a Didymos kettős kisbolygó holdjába, a Dimorphosba. (Fantáziakép: ESA / ScienceOffice.org)

A 2021-re előretekintő sorozatunk előző részében már említettük a James Webb-űrtávcsövet (James Webb Space Telescope, JWST) amely végre ebben az évben, a dolgok jelenlegi állása szerint október legvégén útnak indulhat tervezett állomáshelye, a Nap–Föld rendszer külső Lagrange-pontja (L₂) felé. Az amerikai vezetéssel, európai és kanadai közreműködéssel készült űreszköz az eddig épített legnagyobb optikai űrteleszkóp lesz. Francia Guyanából, Kourouból indul egy Ariane-5 rakétával. A program az elmúlt évek során több alkalommal jelentős csúszásokat szenvedett, és megépítése súlyos dollármilliárdokkal többe került, mint amennyit eredetileg terveztek. Legutóbb 2020-ban a koronavírus-járvány miatt lassult le a tesztelés és szenvedett több hónapos késedelmet a start. A James Webb-űrtávcsövet szokás a Hubble utódának is nevezni. Bár a Hubble a Föld körül kering, nem egészen ugyanazokon a hullámhosszakon érzékeny, és remélhetőleg még évekig működhet tovább, az összehasonlítás annyiban érthető, hogy az új űrtávcsőtől hasonlóképp korszakalkotó csillagászati felfedezéseket remélhetünk, mint a nevezetes Hubble-től.

A teljesen összeszerelt James Webb-űrtávcső tesztelés közben, rajta a 6,5 m átmérőjű, 18 szegmensből álló főtükörrel. (Kép: NASA)

Míg a James Webb-űrtávcső egyéb változatos célpontok mellett elsősorban az Univerzum legtávolabbi galaxisait vizsgálja majd közeli és közép-infravörös tartományban, addig az alábbi, 2021-ben induló űrszondás programok szűkebb kozmikus otthonunk, a Naprendszer kutatására készültek. A NASA Lucy űrszondája 12 éves vándorútja során hét különböző kisbolygót látogat majd meg, közülük hat a Jupiter pályája mentén, az óriásbolygóhoz képest a Nap körül sietve vagy lemaradva keringő trójai kisbolygó lesz. (Mindeközben ebben az évben is folytatódik a már a Jupiternél dolgozó Juno küldetése, ahogy más, itt külön fel nem sorolt, már aktív Naprendszer-kutató űrszondáké is.) A Lucy egyébként október közepén, egy Atlas-5 rakétával indulhat Floridából.

A 2021. évi előzetes végére hagytuk a Holdat, az emberiség űrtevékenységének régi-új célpontját. Az elmúlt időszakban megélénkült a Hold iránti érdeklődés, gondoljunk csak például a kínai Csang'e (Chang'e) szondák sorozatára, amelyek közül a 4-es számú – az űrkutatás történetében először – az égitest túlsó oldalán szállt le 2019-ben, az 5-ös számú pedig hosszú évtizedek óta először 2020-ban mintát hozott a Hold anyagából. Az Egyesült Államok a Holdra való emberes visszatérés előkészítésén dolgozik, a feladatokba a nemzetközi partnerek mellett igyekeznek minél több magáncéget bevonni. Az Orion űrhajó egyelőre emberek nélküli, Hold körüli repüléséről (Artemis-1) sorozatunk első részében már említést tettünk. Ugyanúgy 2021-ben elindulhat a CLPS (Commercial Lunar Payload Services) program tényleges megvalósítása: az év második felében startolhat a Holdra az Intuitive Machines (IM-1) és a Astrobotic (Pergrine) leszállóegysége is. A magánfejlesztésű űrszondák a NASA megbízásából, az Artemis program előkészítéseként tudományos műszereket is visznek a Holdra.

Fantáziaképen az Astrobotic Peregrine leszállóegysége a Holdon. (Kép: Astrobotic)

Az oroszok is szeretnének végre visszatérni a porondra, ennek eszköze az októberi bajkonuri indításra tervezett Luna-25 leszállóegység, amely az égitest déli pólusvidékének közelébe tart. Az indiaiak a Csándráján-3 (Chandrayaan-3) küldetésével szeretnék kiköszörülni a sorozat előző szondája leszállóegységének kudarcos landolásával esett csorbát. Ha minden jól megy, egy GSLV Mk.3 rakétával indulhat az űreszköz, még 2021 vége előtt. Érdekes, hogy a legtöbb említett holdi űrszondás programhoz az év utolsó negyedére eső tervezett indítási dátumokat adtak meg. Ez sejtetni engedi, hogy egyikük-másikuk esetleg átcsúszhat majd 2022-re. Akár így, akár úgy, idéntől kezdve kétségtelenül még mozgalmasabb időszaknak lehetünk majd tanúi a Hold kutatásában.