Amerika új rakétafigyelő „űrszeme”
(Rovat: A nemzetbiztonságért - 2013.03.20 07:15.)

Pályára állt a SBIRS GEO-2 műhold, hogy csatlakozzon az ellenséges rakétaindításokat infravörös tartományban észlelni képes műholdrendszerhez.

A SBIRS (Space-Based Infrared System) második geoszinkron műholdja március 19-én, magyar idő szerint 22:21-kor startolt a floridai Cape Canaveral 41-es indítóállásáról, egy Atlas-5 hordozórakétával. Az előző és egyben első ilyen típusú műholdat (SBIRS GEO-1) mintegy két évvel ezelőtt, 2011 májusában állították Föld körüli pályára. A mostani műhold pontos pozícióját nem hozták nyilvánosságra. Annyi biztos, hogy valahol a felszín felett kb. 36 ezer km-es magasságban húzódó pályán működik majd, ahonnan lényegében a Föld egyik felét állandóan „szemmel tarthatja”.

Az Amerikai Légierő (US Air Force) megbízásából épült SBIRS GEO-2 műhold a Föld körüli pályán, a gyártó Lockheed Martin fantáziaképén.

Egy jól működő, a rakétaindításokra időben figyelmeztető, a rakéták mozgását követni és a becsapódás várható helyét és idejét megadni képes műholdrendszer az Egyesült Államok és szövetségesei számára stratégiai fontosságú. A rendszer működésének alapelve, hogy a rakéták hajtóműveinek hősugárzását (infravörös sugárzását) észlelik a műholdon elhelyezett érzékelők. Az ilyen adatok alapján aztán azonnal riaszthatók a védelmi rakétaelhárító egységek, amelyek így képesek kivédeni az esetleges támadásokat. A rendszer kiépítésének ötlete még a hidegháborús időkből származik. Ma már nem csak az interkontinentális ballisztikus rakéták indításának a megfigyelése, hanem rövidebb hatótávolságú rakéták detektálása, közvetlen harctéri támogatás nyújtása is a céljai közé tartozik.

Az amerikai katonai statisztikák szerint 2011-ben a műholdas korai figyelmeztető rendszer mintegy 200 rakétaindítást detektált, és 7100 ún. speciális infravörös eseményt jegyzett fel – bármit is jelentsenek ezek a valóságban.

A műholdas figyelmeztető rendszer nem csak geoszinkron űreszközöket, de például nagyon elnyúlt, magas pályán keringő holdakat is alkalmaz. Ez utóbbiak pályaperiódusuk hosszú szakaszát töltik egy adott földrajzi terület fölött. A rajz mutatja a még mindig üzemképes hagyományos DSP holdakat is. (Kép: Lockheed Martin)

1970 óta az amerikai hadsereg egy sor műholdat bocsátott fel, összefoglaló nevén a DSP (Defense Support Program) keretében. Ezek a Földet figyelő űrbeli infravörös érzékelők tekinthetők a továbbfejlesztett – gyorsabb reagálású, halványabb jelekre is érzékeny – SBIRS közvetlen előfutárainak. Az új rendszer holdjainak megépítésére az 1990-es évek közepén kapott megbízást a Lockheed Martin cég. A jókora késéssel és költségtúllépéssel elkészült modern műholdak nem csak szisztematikusan pásztázzák a Föld felszínét, mint elődeik. A SBIRS GEO sorozat űreszközein egy másik távcső állandóan egy kijelölt célterületet – a gyakorlatban mondjuk egy különösen „gyanús”, ismert ellenséges rakétabázist – figyel.

A 2011-ben indított SBIRS GEO-1 különösen részletes beüzemelési és ellenőrzési folyamaton ment át. A jelzések komoly következményei miatt tökéletesen meg kell bizonyosodni róla, hogy az adatai megbízhatóak. Így még most sem állították rendszerbe, erre várhatóan az idei év végéig sor kerülhet. A most felbocsátott GEO-2 esetén a tesztidőszak már rövidebb időt vehet majd igénybe. A Lockheed Martin összesen négy GEO holdat, és további négy HEO (magas pályás, nem csak ezt a célt szolgáló) katonai műholdra szánt SBIRS detektorcsomagot készít. További két SBIRS GEO hold gyártása ebben az évben megkezdődhet. Ezek fokozatosan felválthatják a kiöregedő DSP holdakat, amelyekből néhány – hogy pontosan mennyi, az titkos – most is szolgál. A GEO-3 várhatóan 2015-ben, a GEO-4 talán 2016-ban indulhat.