Katonai műholdak új generációja
(Rovat: A nemzetbiztonságért - 2018.04.24 09:15.)

Az USA Légiereje már tervezi a rakétaindításokat megfigyelő és riasztást kiadó műholdrendszere továbbfejlesztését. Az új műholdak a 2020-as évek közepétől állhatnak hadrendbe.

Amint arról beszámoltunk, januárban állították pályára az USA Légiereje SBIRS (Space-Based Infrared System) nevű, az ellenséges rakétaindítások intenzív hősugárzásának detektálására szolgáló műholdrendszerének legújabb tagját. Ezzel a 3 aktív + 1 tartalék geostacionárius műholdból álló rendszer már teljes lefedést biztosít, mégis most a rendszer bővítését és továbbfejlesztését tervezik, elsősorban azért, hogy az esetleges támadásoknak jobban ellenálló műholdakkal váltsák fel a jelenlegi flottát.

A világűrbe telepített infravörös megfigyelő műhold. (Kép: Lockheed Martin)

Az USA 2019-es állami költségvetésének tervezete 643 millió dollárt irányoz elő a programra, ugyanakkor törölnék a jelenlegi SBIRS rendszer 7-es és 8-as sorszámú műholdjait. Az erre előirányzott költségvetést is az új rendszer és a hozzá tartozó, új földi irányítás fejlesztésére csoportosítják át. Részletek a program jellegéből adódóan nem ismertek, de illetékesek nyilatkozatai szerint a fő cél, hogy az új rendszer (NGOPI, Next Generation Overhead Persistent Infrared) a SBIRS-nél egyszerűbb és az ellenséges támadásoknak jobban ellenálló legyen.

Időközben folytatódik a SBIRS megmaradt részének megvalósítása. A januárban pályára állított műhold a SBIRS GEO–4 volt, jelenleg a sorozat további két műholdja készül a Lockheed Martin üzemében. Az ötödik SBIRS GEO 2021-re tervezett pályára állítására már várják az ajánlatokat a hordozórakéták üzemeltetőitől, míg a hatodik geostacionárius SBIRS pályára állítása 2022-ben várható. A geostacionárius műholdak rendszerét két, poláris műholdakon elhelyezett berendezés egészíti ki. Bár a szükséges minimális szolgáltatást a jelenleg pályán lévő eszközökkel már biztosítani lehet, 2022-re az új műholdakkal kibővülhetnek a megfigyelések. Az első négy SBIRS műhold költsége darabonként átlagosan 1,7 milliárd dollár volt, ami a tartalék alkatrészek és a kiszolgáló berendezések árát is magában foglalja. Az illetékesek szerint az 5. és a 6. SBIRS 20%-kal olcsóbb lehet, mert hatékonyabbá tették a gyártást, és a Lockheed Martin felhasználta a kereskedelmi célokra fejlesztett LM2100 műholdbuszt.

A továbblépést az is indokolja, hogy a SBIRS rendszer katonai körökben nem élvezett egyöntetű támogatást. Ellenzői szerint a rendszer túl drága volt, és túl sokáig kellett várni az eredményekre. A korai riasztási program megújításának szószólója John Hyten tábornok, az USA Stratégiai Parancsnokság parancsnoka. A tábornok arra figyelmeztetett, hogy egyre nagyobb a kiber- és elektronikai támadások veszélye, ezért az USA katonai műholdrendszerei egyre sérülékenyebbek, amit a jövő rendszereknél ki kell küszöbölni. Bár nem említette név szerint a SBIRS-t, kijelentette, hogy az USA-nak fel kell hagynia a kifinomult, és az ellenség számára kívánatos célpontot jelentő műholdak építésével. A tábornok szerint a jövő fejlesztési irányát kisebb és olcsóbb műholdak jelentik, amelyek támadás esetén gyorsan pótolhatók. A tábornok „nevetségesnek” minősítette, hogy 12 évig tart egy új műholdrendszer létrehozása és hadrendbe állítása.