SBIRS GEO-6
(Rovat: A nemzetbiztonságért - 2022.08.04 15:30.)

A rakétaindításokat figyelő amerikai geostacionárius műholdrendszer újabb tagja indult el egy Atlas-5 rakétával.

A SBIRS (Space-Based Infrared System) GEO-6 jelzésű űreszköze az Egyesült Államok Űrhadereje (U.S. Space Force) megbízásából indult a floridai Cape Canavaral bázisról, annak is a 41-es számú starthelyéről. Az időpont augusztus 4-én magyar idő szerint 12:29 volt.

A műholdrendszernek az Egyenlítő fölött közel 36 ezer km magasan húzódó geostacionárius pályaív mentén elhelyezett tagjaival infravörös tartományban kémlelik a Földet, hogy az esemény pillanatában azonnal észre tudják venni az ellenséges rakétaindítások alkalmával kibocsátott hősugárzást. Amit a számozása is utal rá, az amerikai hadseregnek ez az hatodik SBIRS GEO műholdja. A negyediket 2018 januárjában, míg az ötödiket tavaly májusban állították pályára. A rendszert ebben a formájában 2011-ben kezdték kiépíteni, de ez nem jelenti azt, hogy a megfigyelési módszert korábbi generációs műholdakkal régóta ne alkalmazták volna a ballisztikus rakéták indításának ellenőrzésére. A SBIRS holdak állítólag évente több mint ezer rakétaindítást jeleznek.

A SBIRS GEO-6 a Lockheed Martin cégnél épült, az infravörös érzékelőket a Northrop Grumman szállította hozzá. Az GEO-5-tel megegyező újításokat, fejlesztéseket is tartalmazza, hisz ahhoz hasonlóan ez is a viszonylag új LM 2100 Combat platformon alapul. A 4850 kg starttömegű űreszköz először elnyúlt, 925 km és 35 753 km között változó magasságú, 21° körüli hajlásszögű ellipszispályára került, ahonnan a földközeli pont fokozatos megemelésével jut el a geostacionárius körpályáig.

Néhány adat a rakétaindítási statisztikák kedvelői számára. Ez volt

• a 2022-es év 5. indítása a United Launch Alliance ULA),
• a 79. Atlas-5 start Cape Canaveralből,
• a 9. Atlas-5 start a 421-es konfigurációban, illetve
• az ULA 152. repülése.

Fent az SBIRS GEO-6-tal teljesen megegyező GEO-5 akusztikus tesztjének előkészítése. Lent az Atlas-5 rakéta mostani indításakor használt konfigurációja. (Képek: Lockheed Martin és ULA)

Egyébként a Lockheed Martin kapott megbízást egy új rakétaindítás-ellenőrző és korai figyelmeztetést adó amerikai műholdrendszer (Overhead Persistent Infrared, OPIR) tagjainak gyártására is. Azok már szintén a megerősített és modernizált LM 2100 platformra épülnek, ahogyan az ugyancsak nemzetbiztonsági jelentőségű (Navstar) GPS navigációs műholdak következő generációs példányai is. Az előbbiek 2025-től, az utóbbiak 2026-től kerülnek majd pályára.

Az OPIR fejlesztése szempontjából kritikus startról mi is beszámoltunk még július elején. Ekkor került ugyanis pályára egy technológiai kísérleti műhold, amelynek fő hasznos terhe a WFOV szenzor volt. A július 2-i (szintén Atlas-5-ös) rakétastart alkalmával indított űreszköz geostacionárius pályára került, ahol 3–5 évig működhet. A műhold feladata a WFOV (Wide Field of View, jelentése széles látómező) tesztelése lesz, hisz ez lesz majd az OPIR műholdak fő érzékelő berendezése.

Még fél éve is úgy tűnt, hogy az OPIR leváltja az SBIRS-t. Viszont az állítólag már tesztelés alatt lévő észak-koreai, illetve rendszerbe is állított kínai és orosz hiperszonikus támadóeszközök és a világban növekvő számú ballisztikus rakéták, valamint bizonyos ukrajnai tapasztalatok alapján az amerikaiak ezt a döntést megváltoztatták! Jelenleg úgy tűnik, hogy az SBIRS és az OPIR együt fog üzemelni, sőt az egész korai előre jelző és riasztó rendszert kiegészítik további alacsony és közepes magasságú pályákon keringő műholdakkal. S bár erről az utóbbi (LEO és MEO) konstellációról is szó volt már korábban, de az újdonság az, hogy a GEO (SBIRS és OPIR), illetve MEO és LEO rendszereket egyetlen hálózatba fogják kapcsolni. Miután ez egyrészt egy komoly szemléletváltás, másrészt egy nagyon komplex rendszer lesz, végül óriási költséggel jár (és persze megrendeléssel a potenciális beszállítóknak). A megújuló amerikai űr- és rakétavédelmi rendszert a közeljövőben egy részletes cikkben fogjuk bemutatni.