Az űrrepülőgépek szállítása
(Rovat: A Space Shuttle program - 2009.08.10 10:00.)

Amikor a Space Shuttle tervezésével megbízott mérnökök rajzasztalán elkezdett testet ölteni az emberiség első többször felhasználható személy- és teherszállító űreszköze, nyilvánvalóvá vált a NASA számára, hogy az új madár méretei, formája és tömege miatt nem hétköznapi szállítási megoldásokat követel hosszabb távolságokra.

Hosszabb szállítási távolság két esetben adódik: ha az űrrepülőgép nem a Kennedy Űrközpont kifutópályáján landol, akkor vissza kell szállítani a starthelyre, illetve ha a siklókat gyártó Boeing palmdale-i (Kalifornia) telephelye és a Kennedy Űrközpont között kell szállítani a madárkákat, mivel kezdetben a Boeing saját telephelyén végezte el a bizonyos időközönként kötelező nagyjavításokat. A vasúti és a közúti szállítás túl körülményes lett volna, a tengeri pedig túl sok időt emésztett volna fel, az évi száz felszállással számoló mérnökök számára ez a megoldás szóba sem jöhetett. Viszont felmerült egy másik lehetőség is: egy nagyobb repülőgép a hátán cipelve képes lenne eljuttatni az űrrepülőgépet a kívánt helyszínre, rövid időn belül is.

A NASA egyik Boeing 747-ese, hátán egy Shuttle-lal, felszállás közben.

Az Egyesült Államok űrhivatala két Boeing 747-est vásárolt erre a feladatra. A gépeket jelentősen átalakították: eltávolították belőlük a teljes utas- és csomagteret, a szerkezetüket megerősítették, valamint felszerelték a hátukra azon csatlakozókat, amelyekhez a Shuttle-t rögzíthetik. Az átalakított madarak a Shuttle Carrier Aircraft (SCA), azaz űrrepülőgép-szállító repülőgép nevet kapták a NASA keresztségében.

A Shuttle felhelyezése a gépek hátára a következőképpen zajlik: az űrrepülőgépet saját futóművein gurulva bevontatják egy emelőszerkezet alá, ami felemeli a megfelelő magasságba. Ezt követően a 747-es beáll a felemelt Shuttle alá, majd a technikusok óvatosan ráengedik a jó öreg hordozógép hátára a madárkát, és kellőképpen rögzítik, hogy mindenképpen a helyén maradjon a jószág az út során. A Shuttle leszerelése során ugyanez a folyamat fordítva játszódik le.

Az Atlantis útban hazafelé. (Képek: NASA)

A szállítás idejére egy speciális „faroksapkával” fedik le a Shuttle hajtóműveit, hogy javítsák az összekapcsolt géppár aerodinamikai tulajdonságait, megkönnyítve ezzel a gépet vezető pilóták dolgát.

Érdekesség, hogy az elsőnek szolgálatba állt módosított 747-es 1977-ben öt alkalommal is „indítóállásként” funkcionált. Az űrrepülőgép fejlesztése során a világűrben végrehajtott négy tesztrepülést légköri tesztrepülések előzték meg. Az ezekhez a tesztekhez megépített Enterprise űrrepülőgépet a Boeing 747-es felvitte hétezer méter magasra, majd a tesztgépet vezető pilóta az összekötő elemeket távirányítású piropatronokkal lerobbantva „szabadon engedte” a gépet, hogy tesztelhessék annak fedélzeti rendszereit és repülési tulajdonságait a megközelítés végső szakaszában, miközben önállóan landolt az erre kijelölt területen a teszt-űrrepülőgép.

A két Shuttle Carrier Aircraft a tervek szerint az űrrepülőgép-flotta leállításáig szolgálatban marad. (Forrás: NASA)