Eltemették Zudov szovjet űrhajóst
(Rovat: A Szojuz és a Progressz, Minden jó, ha a vége jó... - 2024.06.17 07:15.)

A szovjet–orosz űrhajózás történetében megesett egyetlen – nem szándékos – vízre szállás még életben lévő űrhajósa június 12-én, 82 éves korában hunyt el.

Vjacseszlav Dmitrijevics Zudov 1942. január 8.án született a Volga-parti (és Nyizsnij Novgorodhoz közeli) Borban. 1963-ban fejezte be tanulmányait a balasovi Katonai Repülő Főiskolán és a Szovjet Légierő szállítórepülőgép-pilótája lett. 1965. október 23-án válogatták be az űrhajósjelöltek közé. 1976. október 14–16. között a Szojuz-23 parancsnok-pilótája volt, 1987 májusában vonult nyugdíjba. Rövidre sikeredett Szojuz-repülésén túl, azt megelőzően a Szojuz-15 és a Szojuz-21, azt követően pedig a Szojuz-35 és a Szojuz T-4 tartalék parancsnoka is volt. (Az, hogy a sikertelen Szojuz-23 után még kétszer „közel engedték a tűzhöz”, mindenképpen jelzi, hogy a vizsgálatok nem találták hibásnak a 23-as kudarcában. Még egy gondolat: ha a Szojuz-35 végül nem az elsődleges személyzettel repül, akkor ő ülhetett volna Leonyid Popov helyén és akkor ő fogdja a 36-ossal érkező Kubaszov–Farkas szovjet–magyar duót a Szaljut-6 űrállomáson… – A szerző megj.).

Megkapta – mint minden kozmonauta a repülése után – a Szovjetunió Hőse kitüntetést, a Szovjetunió űrhajós-pilótája címet, de kapott több jubileumi kitüntetést (pl. a Nagy Honvédő Háborús Győzelem 20. évfordulója, a V.I. Lenin születésének 100. évfordulója, az 50 éves a Szovjet Vörös Hadsereg stb.). Repülésük után természetesen bélyegen is ábrázolták őt és fedélzeti mérnökét, Valerij Rozsgyesztvenszkijt.

De mi is történt vele és társával 1976 októberében? Erről így írtunk az Űrvilág cikkében 2016 júniusában, abból az alkalomból, hogy a Nemzetközi Űrállomásról egy űrhajós lefotózta a Tengiz-tavat. Az űrrepülés történetének egy izgalmas, szerencsés kimenetelű epizódja játszódott le itt 1976-ban. A szovjet Szojuz-23 űrhajó, fedélzetén Vjacseszlav Zudov és Valerij Rozsgyesztvenszkij kozmonautákkal, a Szaljut-5 katonai űrállomáshoz indult október 14-én Bajkonurból. Egyes források szerint akár mintegy 80 napot, de legalább néhány hetet kellett volna ott tartózkodniuk. Ez lett volna a második expedíció, amely dokkol az űrállomásnál.

A katonai szállítórepülőgép-pilóta Zudov (balra) és a szovjet Haditengerészetet képviselő, haditengerészeti mérnök és mélyvízi búvár (!) Rozsgyesztvenszkij a start előtt. (Kép: spacefacts.de)

Meg is érkeztek, de a megközelítés és a kapcsolódás műszaki okokból nem sikerült, így nem maradt más hátra, mint a mielőbbi landolás. Két nappal a start után, a lemerülőfélben levő akkumulátorokkal a visszatérés sem teljesen a tervek szerint zajlott. Az űrhajó visszatérő kabinja a befagyott Tengiz-tó északi részén landolt. A jégkérget beszakította és belemerült a vízbe. Éjszaka volt, a környéken hóvihar tombolt, a hőmérséklet –22 °C volt. A kabin az energiaproblémák miatt nem volt fűtve, a mentést az időjárási körülmények nehezítették.

Órákba telt, mire egyáltalán megtalálták a kabint, meg kellett várni a napfelkeltét. Búvárok segítségével nagy nehezen felhozták a víz színére, majd helikopterrel a jég felszínén a 8 kilométerre levő partra húzták (az egész túl nehéz volt ahhoz, hogy a helikopterrel felemeljék a levegőbe). A landolástól számított tizenegy óra elteltével aztán már maguk a mentőegységek sem voltak biztosak benne, hogy a két űrhajós élve bújik ki a kabinból, de a művelet végül sikerrel járt.

A Szojuz-23 visszatérő kabinja a majdnem végzetes landolás után. (Kép: spacefacts.de)

A szovjet/orosz emberes űrrepülések történetében ez volt az első és mindmáig egyetlen vízre érkezés – az sem szándékosan. A korabeli Szovjetunió híradásaiban „természetesen” nem számoltak be a kaland részleteiről, azok csak bő egy évtizeddel később, a glasznoszty idején kerültek nyilvánosságra.

Egyébként az űrrepülések történetében Zudov és Rozsgyesztvenszkij félresikerült landolása előtt csak egyszer fordult elő éjszakai vízre szállás: Az Apollo-8 Holdat megkerülő űrhajósai 1968. december 27-én napkelte előtt érkeztek meg a Csendes-óceánba. A Szojuz-23 félresikerült hazatérése, és az űrhajósok megmenekülése után a következő éjszakai landolásra (a kockázatok miatt nem meglepő módon) nagyon sokáig kellett várni. 2021 májusában, azaz 43 évvel (!) később történt, hogy a Crew Dragon Resilience nevű példánya – a Crew-1 személyzettel – helyi idő szerint május 2-án 02:57-kor érkezett meg a Mexikói-öbölbe.