Öt éve nincs köztünk Szebehely Győző
(Rovat: Álmuk a világűr - 2002.09.13 00:42.)

Öt éve, 1997. szeptember 13.-án hunyt el austini (Texas, USA) otthonában az 1921-ben született Szebehely Győző, a magyar természettudomány egyik kiemelkedő alakja. Szakmai hírnevét az égimechanikában, azon belül is a háromtest-probléma kutatásában alapozta meg, s ezzel döntő mértékben járult hozzá az amerikai Apollo holdexpedíciók sikeréhez.

Szebehely Győző 1921-ben született Budapesten. A Cisztercita Gimnáziumba, majd a Műegyetemre, illetve a Tudományegyetemre járt. Az előbbi intézményben elektromérnöknek tanult, miközben az utóbbiban még matematikát és fizikát is hallgatott. Egerváry Jenő volt az a tanára, akinek javaslatára az égimechanika ún. háromtest-problémájával kezdett el foglalkozni. E terület specifikus eseteiből készítette el doktori disszertációját, melyet 1946-ban védett meg. A háromtest probléma lényegében a világűrben egymással kölcsönhatásban lévő égitestek pályáinak várható alakulását vizsgálja, s bár ez elég egyszerűnek tűnik, valójában egy igen komplex probléma. Igazából a terület elméleti problémának tűnhet (és tűnt) sokak szemében, ám az első mesterséges holdak, de különösen az űrszondák megjelenésével azonnal gyakorlati kérdéssé vált. Szebehely, aki 1947-ben vándorolt ki az USA-ba különféle egyetemeken tanított, amikor is 1961 május 25.-én J.F. Kennedy bejelentette a holdprogramot. Ekkor az amerikai űrprogram óriási fordulatot vett, hisz az alig tíz éves tervre mintegy 25 milliárd dollárt irányoztak elő, és alig fél évtizednek kellett eltelnie ahhoz, hogy az Apollo programban már 400.000 ember dolgozzon! Kennedy bejelentése után nagyjából egy évvel Szebehely élete is fordulatot vett, ugyanis elkerült a Yale Egyetemre, ahol végre ismét égi mechanikával foglalkozhatott. Az ekkor már gőzerővel folyó Apollo programnak hála, a háromtest probléma hirtelen gyakorlati kérdéssé vált, hisz az Apollo űrhajórendszer pályáját a Föld-Hold rendszerben kellett leírni. E témakörről készített összefoglaló munkát Szebehely 1967-ben Theory of orbits (Pályaelmélet) címmel, amely azóta is a háromtest-probléma "bibliája". Valószínűleg e monográfiának is fontos szerepe volt abban, hogy Szebehely Győzőt 1968-ban meghívták az Apollo program "fővárosába", a texasi Austinba, az ottani egyetem Űrmérnöki Intézetének vezetőjének. Itt kapcsolódott be közvetlenül az Apollo programba, és munkatársai szerint, elévülhetetlen érdemeket szerzett az Apollo űrhajórendszer 8-as alakú pályájának kialakításában, megtervezésében.

Szebehely Győzőt 1957-ben lovaggá ütötte a holland királynő, 1978-ban elsőként kapta meg az Amerikai Csillagászati Társaság Brouwer-díját, 1982-ben tagjává választotta az Amerikai Mérnökakadémia, 1991-ben pedig tiszteletbeli doktorrá avatta az Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szebehely mindig büszke volt magyarságára, több kutatási témába is bevonta honfitársainkat. Élete során 18 könyvet írt, tudományos publikációinak száma pedig meghaladta a 200-at. Valószínüleg nem véletlen, hogy halálakor, munkásságáról a New York Times, háromhasábos nekrológgal emlékezett meg...