Űrkongresszuson Indiában (3. rész)
(Rovat: Álmuk a világűr - 2007.10.14 13:32.)

Sorozatunk befejező részében megismerkedhetünk szerzőnk előadásának témájával, s elbúcsúzunk az idei Nemzetközi Asztronautikai Kongresszustól.

A témám nagyon jól illeszkedett a többiek előadásaihoz, és összességében remek szekció volt. A hatodik előadó voltam nyolcból, ami előszörre hátránynak tűnt, de végül jól sült el, mert az előadások után sokan ott maradtak kérdezni. Nagy szerencsém volt a kanadai elnökömmel, aki az MDA-nál dolgozik, és maga is foglalkozott érintőlegesen sebészrobotokkal. Úgy vezette fel az előadásomat, hogy „A most következő prezentáció iránt már sokan érdeklődtek, és én is nagyon kiváncsi vagyok rá”, ami nagy megtiszteltetés volt, de nagyon kellett igyekeznem, hogy ne okozzak senkinek se csalódást. A visszajelzések alapján sikerült megfelelő arányban ötvöznöm a tudományos ismeretterjesztést és a mérnöki részt. Az előbbit inkább a helyiek élvezték, készült az előadásomból hír az egyik helyi rádióba is. Jó volt, hogy több dologra is rákérdeztek, amit nem maradt időm felhozni az előadásban.

A konferencián több ismerőssel is találkoztam, itt volt a korábbi (vancouveri) szekcióelnököm, egy kínai srác, akivel Pekingben találkoztam a Humans in Space konferencián, sőt az előadásomon váratlanul felbukkant Csengeri Timi is, akivel még Brémában voltunk együtt. Rajta kívül még két magyar is volt a KFKI-ból, akikről korábban nem is tudtam. A reggelek a „Late breaking news” programmal kezdődtek, amikor is az elmúlt félév legnagyobb horderejű űrtörténéseiről hallhattunk. Volt előadás az STS-118 misszió során az űrsikló hőpajzsának vizsgálatáról, javításáról, az EADS Astrium európai konzorcium most indult, nagyszabású űrturisztikai programjáról és a japánok új Hold-szondájáról is. Egyik délután az ESA jogi és külkapcsolati (Legal Affairs and External Relations) részlegének igazgatója, René Oosterlinck töltött velünk egy órát, és mindenféle kérdésünkre igyekezett válaszolni. Elmondta, hogy az ESA célja a további bővülés, ezért hajlandóak a korábbi tagsági feltételektől eltérő konstrukciót kidolgozni a közép-európai kisebb államok részére.

A prezentációm után végre volt alkalmam kicsit alaposabban megnézni a Space Expótt is. Sajnos alig képviseltették magukat a nagy űrügynökségek, és szóróajándékot gyakorlatilag senki nem hozott. A nemzetközi diákzóna (International Student Zone) is elég rosszul szervezett volt: sem előadások nem voltak, sem emberek, mert túl sok egyéb program volt, így nem nagyon jutott idejük a résztvevőknek az Expón sétálgatni. Szerencsére azért helyenként meg lehetett találni a kompetens embereket, akikkel el tudtunk beszélgetni kérdéseinkről. Egyedül a koreaiak standján voltam meglepődve, nagyon kitettek magukért, hogy reklámozzák a 2009-es daenjeon-i 60. IAC-t, amelyet nagy nehezen megnyertek. Természetesen az Expo egyik házigazdája, az ISRO (az indiai ügynökség) is méltó módon képviseltette magát. Nagyon hirdette magát a Nemzetközi Űregyetem (International Space University), hogy minél több fiatalt tudjon padjaiba csábítani. Az aerospace engineer fokozat nagyon jól hangzik, ugyanakkor csillagászati összegeket kérnek az oktatásért. Az ESA minden évben támogat néhány fiatalt tandíjkedvezménnyel, úgy már nem lehetetlen megcsinálni. Csütörtökön megnyílt az Expo a helyi iskolások számára is, akik osztályonként egyenruhában jöttek, és mindent elleptek.

Másnap gőzerővel folytatódott a konferencia. Nagyon sokunknak ekkor volt az előadása, amire igyekeztünk minél többen bemenni. Délben alig maradt időnk a csoportfényképezésre, mert kora délután az indiai (és külföldi) fiataloknak szerveztek egy találkozót a korábbi indiai elnökkel, Dr. APJ Abdul Kalammal. Utána következett a poszter előadások sora, de idén csak két ESA diák hozott posztert; a többiek munkáját kiemelkedő színvonalúnak értékelte a szakmai zsűri, és szóbeli előadásra fogadta el. Este a jövő évi glasgow-i IAC szervezői adtak fogadást, amit skótdudások, húsfalatok és gin-tonic színesítettek. Amikor véget ért a program, csatlakoztunk egy rövid időre a kanadai diákok fogadásához.

Rohamtempóban érkezett el a konferencia utolsó napja. Az előadásokon kezdtek fogyni az emberek, az Expón meg gyarapodni, mivel ekkorra már bárki helyi is bejöhetett. Véletlenül tudtam csak meg, hogy az ebédszünetben táncbemutató lesz, talán a Ganesh miatt elmaradt kultúrest program pótlására. Minden esetre fantasztikus volt, a 6-14 éves lányok sokféle hagyományos indiai táncot mutattak be, amelyek a baharata natayam művészeti ághoz tartoznak. A záró plenáris előadás volt talán a legérdekesebb. Az indiai származású Sunita Williams űrhajósnő mesélt vicces történeteket az űrállomáson töltött fél évéről, illetve egy videóösszeállítást mutatott be a legemlékezetesebb eseményekről. Nagy örömünkre szombatra szerveztek nekünk turistaprogramot. Busszal vittek el először a központi mecsethez, a Charminarhoz, majd pedig a Salir Jung múzeumot kerestük fel. Majd egyórás buszozással értük el a város másik fő nevezetességét, a Golconda erődöt. A helyén álló korábbi kis erőd átépítését és kibővítését a 16. sz. elején határozták el a helyi gyémántbányák védelmére. A világ egyik legnagyobb erődje, lenyűgöző, hogy a gyakorlatilag épségben megmaradt falak hogyan futnak végig a dombon.

Utolsó este Hugo Maree, a diákprogram vezetőjének kérésére közösen kiértékeltük az egész hetet és a programokat. Utána adtuk át rögtönzött ajándékunkat, a mindenki által dedikált csoportképet és egy helyi zenei CD-t. Sokaknak ez már a csomagolásra szánt idejük rovására ment, de végül sikerült időben a reptérre jutnunk. Az életbe léptetett biztonsági előírások igen szigorúak. Mindent többször ellenőriznek, átvilágítanak, megmotoznak, lepecsételnek, mindenfajta szabályt betartatnak. A gép, sőt az egész reptér meglehetősen tele volt emberekkel, különösen az éjjel 3 órás időponthoz képest. Reggel kilenckor szerencsésen megérkeztünk Amszterdamba, de az előző napi indiai 32 fok után igencsak hűvös volt az idő. Egy pár órát még a reptéren maratunk, ahogy folyamatosan búcsúztak el az új barátok. Az esti gépemmel sem volt gond, és szerencsésen hazaértem. Igyekeztem a maximumot kihozni az egy hétből Indiában, és bár nagyon irigyeltem a két srácot, akik ott maradtak tovább utazgatni, jólesett visszatérni a sok európai közé.

Haidegger Tamás