Ha jövő, akkor világűr - könyvajánló
(Rovat: Álmuk a világűr - 2008.02.05 07:57.)

Tavaly jelent meg a Typotex Kiadónál Almár Iván és Galántai Zoltán új könyve, amelyben a szerzők - olykor egymással is vitázva - az űrtevékenység múltjával, jelenével, de főleg jövőjével foglalkoznak.

A hazai könyvkiadás általában nem kényeztet el bennünket nagy számban megjelenő, színvonalas űrkutatási témájú kötetekkel. Sokszor azokban a szép kiállítású képeskönyvekben is, amelyeket idegen nyelvekből ültettek át, a kiváló nyomdatechnika mellé szakmailag hibás, vagy legalábbis pongyola kísérőszöveg párosul. Az űrkutatás iránt érdeklődők nem alaptalanul várták, hogy ha máskor nem is, de az első Szputnyik felbocsátásának 50. évfordulójának évében, 2007-ben megszaporodnak az ilyen tárgyú hazai kiadványok. Utólag már nyugodtan kijelenthetjük: nem egészen így lett, bár azért napvilágot látott egy-két kötet. Ezek egyike az Almár Iván–Galántai Zoltán csillagász–jövőkutató szerzőpáros rendhagyó műve, a Ha jövő, akkor világűr. (Hogy a hasonló könyvek kiadásának egyik akadálya az, hogy a vállalkozás megtérülése kétséges, annak árulkodó jele, hogy az impresszum szerint a könyv a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal és a Kutatás-fejlesztési Pályázati és Kutatáshasznosítási Iroda anyagi támogatásával jöhetett létre.)

A bevezető szerint a könyv „újszerű kísérlet arra, hogy rendszeresen végigvizsgálja azokat a tényezőket, folyamatokat és lehetőségeket, amelyek most, a 21. század elején gátolják vagy elősegítik az emberiség szorosabb kapcsolatát a környező univerzummal, röviden a világűrrel”. A múltnak és a jelennek a jövő szempontjából fontosnak ítélt témái – a hordozórakéták, az űreszközök meghajtása, az űrszemét, a ránk esetleg leselkedő kozmikus veszélyek – rövid összefoglalása után a terjedelem nagy részét a közeli és távolabbi jövő lehetőségeinek – az űrturizmustól a földön kívüli civilizációk kutatásán át a csillagközi űrutazásokig – taglalása teszi ki. Akik belelapoznak a kötetbe, hamar észreveszik, hogy miért számít a megközelítés rendhagyónak. Minden fejezet két, jól elkülönülő részből áll. Az első rész az adott téma tényszerű, olykor fekete-fehér képekkel, ábrákkal és táblázatokkal illusztrált összefoglalója. A második részben a szerzőtársak külön-külön is kifejtik véleményüket, egymás kérdéseire-kétségeire is válaszolva, adott esetben vitázva. Ez teszi a könyvet különösen személyessé, s egyben intellektuális élményt nyújtóvá. Ez a megközelítési mód ugyanis szinte kényszeríti az olvasót arra, hogy saját álláspontját, véleményét is megfogalmazza a leírtakkal kapcsolatban! S természetesen nem mindig „kötelező” egyetérteni a szerzőkkel... (Valójában persze minden „elénk tett” szöveget – legyen az ismeretterjesztő könyv, újságcikk vagy éppen egy választási szórólap – ilyen szemüvegen át kellene olvasnunk. Erre is emlékeztessen bennünket ez a könyv!)

A könyv időben, térben, és a megtárgyalt témák tekintetében is igen széles területet ölel fel. Talán nem is alkalmas arra, hogy egyvégtében végigrágjuk magunkat rajta. Ehelyett érdemes inkább vissza-viszatérve, egyes fejezeteket újból is elővéve elolvasni. E sorok írója már most készül arra, hogy – feltéve, ha megéri azt az időt – évtizedek múlva újból levegye a könyvet a polcról, s szembesítse a mostani jóslatokat az akkori valósággal.

Almár Iván–Galántai Zoltán: Ha jövő, akkor világűr. Typotex Kiadó, Budapest, 2007. ISBN 978-9-639664-52-4. Puha kötésben, 308 oldal. Bolti ára 3500 Ft (a kiadó olvasói klubjának tagjai számára 2800 Ft).

Bár a könyv megjelenéséről annak idején mi is tudósítottunk, a mostani részletes ismertetésnek külön aktualitása van. A Typotex Kiadó jóvoltából ugyanis módunk van olvasóink között ajándék példányokat kiosztani. A jutalomért azonban meg kell dolgozni! Ezért február-március folyamán három alkalommal olyan rejtvénykérdéseket teszünk majd fel, amelyek valahogyan kapcsolódnak a könyvben leírtakhoz. Az ajándékkötetek a helyes megfejtőink közül kisorsolt olvasóinkhoz kerülnek. Figyelem, az első rejtvénykérdés hamarosan olvasható lesz!