A jövő űrrepülése - a nagy űr
(Rovat: Álmuk a világűr - 2008.07.03 06:00.)

A Magyar Asztronautikai Társaság idei esszépályázatán a fiataloknak arról kellett írniuk, hogyan látják a jövő űrrepülését. Hujber Áron, a dunaújvárosi Széchenyi István Gimnázium tanulója második helyezést ért el dolgozatával. Részletek az alkotásból.

"Az űrrepülés aligha menekvés, menhely önmagunk elől; mivel könnyebb eljutni a Marsig vagy a Holdig, mintsem, hogy elhagyjuk a saját létünket" – kezdődik Carl Gustav Jung svájci pszichológus idézetével a dolgozat.

"A körülöttünk szétterülő űr nem csak nagy. Legtöbbünk számára felfoghatatlanul kietlen és sivár, de semmiképp sem otthonos környezet, és a speciális körülményekre előkészített, barátságtalan fém és szervetlen űrhajó belső sem biztosít hosszú távon ember számára való, megnyugtató légkört – ha ehhez hozzávesszük a fedélzeti élet fentebb taglalt nehézségeit, talán más megvilágítást kap a tény, hogy az asztronautákra felnéz a társadalom.

Ezen tények ismeretében egyértelmű, hogy hihetetlen elszántság és kitartás kell mindennek véghezviteléhez. És mindez csak a tapasztalás nélkül belátható és tudható nehézségek sora. Ami ezek után végiggondolható, már lényegében személytől függő, és feltételezésekkel operál. Érdemes azonban belegondolni az érzésbe, amikor az ember alkotta gépezet messzire elhagyja a lüktető, meleg otthont, hogy kijusson egy kietlen, végeérhetetlen, könyörtelen világba, ahol senkire sem számíthat. Csak feltevése lehet erről az érzésről annak, aki valójában nem tapasztalja meg; túlmutat az emberi lét elmúlt sok ezer évén.

Annál is inkább, hogy mindennek értéke saját értékrend kérdése. Érvek és ellenérvek egyaránt vannak az űrkutatás egészét tekintve. Tény, hogy dollármilliárdokba kerül a kutatás, és az utazás előteremtésére hivatott technika előállítása, ugyanakkor az anyabolygónkon emberek milliárdjai élnek roppant nélkülözésben. Tény azonban az is, hogy a tudományok előrehaladása tartja mozgásban világunk gazdaságát ugyanúgy mint akár a művészeteket. Ezen kérdések azonban könnyen átértékelődhetnek, megváltozhatnak egy labilissá vált idegrendszer számára kint a világűrben.

És ha ezt megértjük, az asztronauták felé mutató irigység és vágyakozás helyére talán az a tisztelet költözik, ami egy végletekig kiegyensúlyozott, vasakaratú, és elszánt embert illet. Mert a jövő hosszú-hosszú utazásait csakis ilyen emberek valósíthatják meg."

Hujber Áron