Egy nap Darmstadtban
(Rovat: Álmuk a világűr - 2008.07.29 05:00.)

Június végén az ESA németországi irányító központjában jártak látogatóban a tavalyi „50 éves az űrkorszak” diákvetélkedő helyezettjei.

Tavaly októberben zajlott le a Magyar Asztronautikai Társaság (MANT) országos űrvetélkedőjének a döntője. A képzeletbeli dobogó második és harmadik fokát elfoglaló csapatok tagjainak egyik jutalma egy európai „űrkirándulás” volt. Ennek most nyáron jött el az ideje. A szegedi Radnóti Miklós Gimnázium és a budapesti Fazekas Mihály Gimnázium tanulói június 23-án indultak Sándor Ferenc kíséretében, hogy felkeressék az Európai Űrügynökség (ESA) irányító központját (European Space Operations Centre, ESOC). Az utazásból két nappal később értek haza. Az alábbiakban a résztvevők élménybeszámolóit olvashatják.

Június végén egy rövid, három napos utazást tettünk az ESA darmstadti irányító központjába (ESOC) a MANT által szervezett „50 éves az űrkorszak” vetélkedő második és harmadik díjaként. Budapest szívéből, a Nyugati pályaudvar elől indultunk hosszú utunkra hatan (+ 1 kísérő) egy kicsi, ámde nagyon hűs és kényelmes mikrobusszal. Mivel Darmstadt közel 1000 km-re van Budapesttől, egész első nap úton voltunk, s csak este érkeztünk meg. Utazás közben a lehető legjobb unaloműző módszert választottuk: hatalmasakat aludtunk...

Darmstadt egy közel 150 ezer lakosú város Frankfurt vonzáskörzetében. Területe nem túl nagy, hangulata családias és történelmi. Megérkezéskor az estét városnézéssel töltöttük, finom török kebabot ettünk, s másnap reggel már korán indultunk is a központba. Az ESOC a városközponttól távol, Darmstadt innovációs központjában található. Külsőleg inkább hasonlít egy szocreál épületegyüttesre, mint egy komoly tudományos központra, de ez jó álca, mivel bent már más a helyzet. Belépésünk előtt kemény biztonsági ellenőrzésen kellett átesnünk, mivel az ESOC „állam az államban”. Először körüljárhattuk a központot (természetesen idegenvezetéssel), megcsodálhattuk a központi irányítótermet, és olyan nagy volumenű missziók vezérlőtermeit, mint a Rosetta, a Mars Express vagy a Venus Express. Fényképeket itt nem, csak az épületeken kívül készíthettünk. Mindezek után megebédeltünk az ESA külön éttermében, majd egy francia úr vezetésével 5 előadást tekintettünk az intézményben dolgozó mérnökök interpretálásában, szigorúan csak angolul. A nap végén fiatal mérnökökkel találkozhattunk egy beszélgetés erejéig. Mindenki meglepően kedves volt velünk, sok új információ birtokába kerültünk. Miután visszatértünk a szállásra, további nagy sétákat tettünk a városban, majd következő nap hazatértünk, ami már sokkal rövidebbnek tűnt, mint az első napon.

Nyakas Dániel

„Űrkirándulás”

Tavaly ősszel második és harmadik helyezést értünk el az 50 éves az űrkorszak elnevezésű vetélkedőn. Mindenki komolyan vette a felkészülést, valószínűleg ebből fakadt a jó eredmény. A győzelem jutalma pedig egy németországi kirándulás lett, melyet ezúton is szeretnénk megköszönni Simonyi Károlynak, aki támogatta a versenyt. Az első nap az utazással telt el. Amikor megérkeztünk Damstadtba, este elmentünk megnézni a várost. Minden tökéletesen tiszta és rendezett volt. Másnap reggel várt ránk a nagy kaland. Az ESA központ meglátogatása. A „becsekkolás” után megkaptuk első kedves idegenvezetőnket, aki körbevezetett minket az épületen kívül, és belül, a látogatói részlegben. Megtudhattuk azt is, hogy ez a terület, ahol a központ terül el, független a német hatóságoktól, tehát ha elkezdjük Őt fojtogatni, akkor nem fog kijönni a német rendőrség :) A központon belül az „anyanyelv” az angol volt. Miután elköszöntünk tőle, találkoztunk a kedves francia idegenvezetővel. Tartott nekünk egy előadást, és utána elmentünk ebédelni a központ VIP éttermébe. Az ebéd isteni volt. Ezután visszamentünk az előadóterembe és újabb 3 érdekes előadást hallgattunk meg különböző emberektől. Sok új izgalmas dolgot tudhattunk meg az ott folyó munkáról. A fárasztó előadások után (amik természetesen angolul folytak) találkozhattunk ott dolgozó fiatalokkal, kérdéseket tehettünk fel nekik, meséltek, hogy hogyan kerültek oda, és hogy mit dolgoznak. A francia bácsi mindenben a rendelkezésünkre állt, nagyon kedves és segítőkész volt. Este még elmentünk a városba, és megnéztük a nevezetességeket. És másnap indultunk haza. A kirándulás csodálatos volt, inspirációt adott a jövőt illetően. Rengeteg új dolgot tudtunk meg, élményekkel gazdagodva tértünk haza. Szeretnénk köszönetet mondani mindenkinek, aki segített megszervezni ezt a kirándulást, és a versenyt, és a lehetőséget, hogy egy ilyen hihetetlen helyre eljuthattunk.

Bernátsky Regina