Űrtábori élménybeszámoló
(Rovat: Álmuk a világűr, Korszerű oktatás - 2011.08.08 08:08.)

Kozma Péter, a Nagykaposi Gimnázium diákja mesél a MANT idén nyáron Sátoraljaújhelyen rendezett űrtáboráról, ahová egy nemes felajánlás révén jutott el.

2011 júliusában a nagykaposi református lelkész fiának, ifj. Pándy Árpádnak köszönhetően lehetőséget kaptam arra, hogy eljuthassak a Magyar Asztronautikai Társaság űrtáborába, melyet idén Sátoraljaújhelyen, a helyi Magyar-Szlovák Két Tanítási Nyelvű Nemzetiségi Általános Iskola és Kollégium területén rendeztek meg. Bevallom, eleinte kicsit vonakodtam az egésztől. Sok, számomra ismeretlen ember közt kell élni – kicsit tartottam ettől. De ez teljesen felesleges aggodalom volt.

Július harmadikán, egy esős délután érkeztem meg a tábor területére, ahol az iskola igazgatónője, Kuczik Júlia várt és megmutatta a szálláshelyünket, ahol az elkövetkező héten kipihenhettük az előadások fáradalmait. Este hat óra tájban megérkeztek a többiek is a szervezőkkel és táborvezetőkkel együtt. A vacsora után mindannyian egy tanteremben találkoztunk, ahol a hivatalos megnyitó után először az igazgatónő tartott előadást egy nemzetközi űrtáborról, melyet minden éven az Egyesült Államokban szervez meg a NASA. Ezután bemutatkoztunk egymásnak.

Az űrtáborosok csoportképe a sátoraljaújhelyi városházán.

A táborban huszonkét diák és öt felnőtt találkozott. A táborvezető Zombori Ottó csillagász volt. Nem csak Magyarországról, hanem más országokból is jöttek: ketten Ukrajnából, hárman Szerbiából és rajtam kívül még ketten jöttek Szlovákiából. Nagyon hamar megbarátkoztunk egymással, de nagyobb beszélgetésre nem volt idő, mert máris három csoportra osztottak minket: Atlantis, Discovery és Endevour. Én a Discovery csoportba jutottam.

A hét folyamán e három csapat egymással vetélkedett. Rögtön a második napon ugyanis az űripar, az űrtechnikai cikkek gyártása volt a téma és ehhez tartozott az első csapatjáték: terveznünk kellett egy műholdat. De hogy nehezítsék a dolgunkat, egy adott pénzügyi kereten belül. Pénzt kellett hagynunk a szükséges dolgok vásárlására, a munkások bérének kifizetésére, a felbocsátásra, és még sok másra is. Tervezés közben megérkezett Dr. Almár Iván professzor, a MANT tiszteletbeli elnöke.

Beszélgetés Almár Ivánnal.

Pár perc múlva bemutattuk terveinket, melyeket Solymosi János, a MANT jelenlegi elnöke és a BHE Bonn Hungary cég vezetője értékelt ki. Cége a legnagyobb magyar űriparral foglalkozó cég. Solymosi János elmondta, hogy mindhárom terv nagyon tetszett neki, de mindháromban megvolt ugyanaz a hiba. Hogy mi, azt Almár Iván professzor úr mondta el. Este kerekasztal-beszélgetést tartottunk Almár Ivánnal a SETI kutatásokról, a Földön kívüli intelligenciáról.

A harmadik napon Kassán tartottunk kirándulást a helyi planetáriumban. Reméltük, estére megérkezik hozzánk Farkas Bertalan űrhajós, de sajnos hiába. Viszont helyette Sik András bolygókutató, az ELTE tanársegédje jött el, aki másnap egy nagyon érdekes előadást tartott nekünk a Naprendszerről. Az esti kerekasztal-beszélgetés témája pedig az volt, hogy van-e jogunk és esélyünk a Mars lakhatóvá tételére. Ez a beszélgetés folytatódott a hajnalig tartó zsíroskenyér-partin is. Ami viszont nagyon tetszett nekem, az a másnapi vízirakéta-építés és roverezés volt. Utóbbinál egy kis Mars-járművet vezethettünk számítógép segítségével, úgy, hogy nem láttuk kívülről a rovert. Ez nagyon élvezetes volt.

Utolsó vendégünk Dr. Both Előd, a Magyar Űrkutatási Iroda igazgatója volt, aki az európai űrrepülésről tartott érdekes előadást. A végső, többrészes csapatvetélkedőt is ő állította össze. Nagy sikert aratott a Tipp-hopp nevű játéka, amelynél gyakran olyan kérdésekre kellett tippelnünk, amelyekre a választ esélyünk sem volt tudni.

Péntek este ünnepélyes táborzáró volt, amelyen Kuczik Júlia, Bacsárdi László, Solymosi János és Dr. Both Előd az amerikai nemzetközi űrtábor egyenruhájában adta át mindenkinek külön-külön azt a nyilatkozatot, mely szerint ez év december harmincegyedikéig a MANT tagjai vagyunk. Kihirdették a győztes csapatot, amely a Discovery lett, éjjel pedig Zombori Ottó bácsival és távcsövével pásztáztuk a sötét, tiszta eget. Szerencsénk volt, mert megfigyelhettük az Androméda-galaxist és hajnalban a Jupitert is a híres Galilei-holdakkal együtt.

A győztes Discovery csapat saját tervezésű emblémája.

Az idei tábor külön érdekessége az volt, hogy (bár nem vagyunk teljesen biztosak benne) talán ez volt az utolsó űrtábor a harminc évig tartó Shuttle-korszakban, ugyanis már leszállt az Atlantis, az utolsó űrrepülőgép. Ünnepélyesen néztük végig az Atlantis indítását élő közvetítésben, ez talán a legjobb programja volt a tábornak.

És végül, ahogy Ottó bácsi is kérte tőlünk a héten háromszor is: minden nagyon tetszett, a legjobb előadás talán Ottó bácsi csillagászati előadása volt. Nagyon sajnáltam, hogy csak egy hétig tartott a tábor, még most is hiányzik a társaság és a jobbnál jobb előadások. Nagyon hálás vagyok ifj. Pándy Árpádnak, hogy megadta a lehetőséget, hogy ilyen hatalmas élményben lehessen részem. Köszönöm szépen!

Kozma Péter

Nagy örömmel közöltük ezt az élménybeszámolót és adtunk hírt ifj. Pándy Árpád kezdeményezéséről, aki korábban az Űrvilág cikkéből értesült a MANT űrtáboráról. Űrtábor jövőre is lesz, s talán mások is követendőnek tartják majd a példáját, hogy egy-egy arra érdemes diákot ilyen módon is támogassanak álmai megvalósításában! – A szerk.