Űrhajós-látogatás a BME-n
(Rovat: Álmuk a világűr, Az űrállomás és az USA , Űrpolitika - 2012.12.08 08:15.)

Csütörtökön Marsha Ivins, ötszörös amerikai űrhajós tartott élvezetes előadást a budapesti Műegyetemen.

Az egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Karának egyik nagy előadóterme zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel, főleg egyetemistákkal. A mérnök végzettségű Ivins, a NASA egykori űrhajósa, aki 1990 és 2001 között öt alkalommal repült valamelyik űrrepülőgép fedélzetén (STS-32 1990-ben, STS-46 1992-ben, STS-62 1994-ben, STS-81 1997-ben és STS-98 2001-ben), az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetsége vendégeként, a Kar és a Magyar Asztronautikai Társaság (MANT) szervezésében tartott angol nyelvű előadást az emberes űrrepülésről.

A hallgatóság bizonyosan nem csalódott a közel egy órás, látványos képekkel és videókkal illusztrált bemutatóban, amit a rendszeres hangos derültség és a végén a nagy taps is bizonyított. Ivins rutinos és szellemes előadó, aki nyilván nem most először beszélt ilyen népes közönség előtt az űrrepülés múltjáról, jelenéről és – a megadott cím szerint bizonytalan – jövőjéről. Az űrhajózás – és így az előadás is – Gagarinnal kezdődött. Az orosz és újabban a kínai eredmények említése mellett a legtöbb információ természetesen az amerikai űrrepülésről, valamint a Nemzetközi Űrállomás (ISS) működéséről hangzott el.

Marsha Ivins mondandójának legnagyobb részét a világűrben, súlytalanságban végzett munka, a mindennapi élet körülményeinek élményszerű leírása tette ki. Láttuk, miféle kísérleteket végeznek az űrhajósok, hogyan rögzítik magukat és szerszámaikat, hogy el ne lebegjenek. Megtudtuk, hogyan edzik testüket, hogy elkerüljék a jelentős csont- és izomtömeg-veszteséget. Láttuk, hogyan és mit esznek, hol alszanak, milyen komplikált a tisztálkodás vagy a hajvágás, és hogyan működik az űrállomás megbízható, több évtizedes konstrukción alapuló orosz gyártmányú űrvécéje.

Az egyik derültséget keltő kép az előadásból: Marsha Ivins és hosszú haja a súlytalanságban, az STS-98-as repülés során, 2001. februárban. (Kép: NASA)

Ami a jövőt illeti, Ivins elmondta, hogy az ISS működtetését legalább 2020-ig folytatják. Az Űrvilág rendszeres olvasói azt is tudják, hogy az űrrepülőgépek leállítását követően jelenleg az amerikaiaknak nincs emberek szállítására alkalmas űrhajójuk. Fontos előrelépés, hogy beindult a kereskedelmi alapú rakéta- és űrhajófejlesztés, aminek első eredménye, hogy a SpaceX vállalat olyasmit ért el, amit eddig csak állami szervezetek az űrhajózás történetében: saját hordozórakétával saját űrhajót (a Dragont) állított pályára. Az egykori űrhajós azonban hangsúlyozta, hogy a kereskedelmi űrrepülés korántsem egyenlő a világűr felfedezésével, ami a korábbi űrprogramok hajtóereje volt. Véleménye szerint a legalapvetőbb dolog, ami ma hiányzik, az a nagy cél, aminek alárendelnék a fejlesztéseket és persze támogatnák is elegendő pénzzel. Ivins szerint hiba nem visszamenni a Holdra. Közel van, az oda- és visszaút csak három napig tart, ennél jobb gyakorlóterepet el sem lehetne képzelni a jövőbeli Mars-utazáshoz. A Holdon persze ott is kellene maradni, hosszú távra berendezkedni, bázist építeni. Ellenben a Marsra a jelenlegi technológiával 6 hónapig tart az út, majd 18 hónapba telik, mire eljön az energiatakarékos pályán való visszatérés lehetősége, ami újabb fél év.

Az előadást követően maradt még idő néhány kérdésre is. Marsha Ivins diplomatikus válaszából kiderült például, hogy ő személy szerint nem biztos, hogy szívesen utazna egy Dragonnal. A fejlesztés alatt álló SLS (Space Launch System) hordozórakétával kapcsolatban nincs meggyőződve, hogy az végül meg is valósul majd, hiszen nincs számára igazán jól definiált nagy cél, és a fejlesztési pénzek sem elegendőek. Arra a kérdésre, hogy félt-e az űrutazásai során, félig tréfásan azt felelte: leginkább attól, hogy nagyot hibázik, valamilyen feladatot rosszul végez el. Nem szeretett volna azzal bekerülni az űrtörténelembe, hogy elrontott egy drága berendezést.

Az előadást követően Marsha Ivins zárt körben egy kötetlen beszélgetésen is részt vett, amelyet a MANT a Tudományos Újságírók Klubjával közösen szervezett. Itt újságírók, űrkutatási szakemberek és a MANT tagjai tehettek fel kérdéseket. Szó volt az ISS hasznosításától kezdve a holdi pólusok állandóan árnyékos krátereiben talált vízjégen át a Mars terraformálásáig egy sor izgalmas témáról. Az előző nyilvános előadáson elhangzott véleményét mintegy megerősítve Ivins kifejtette, hogy inkább a Mars-utazást tartja értelmes célnak, mintsem egy Földhöz közeli kisbolygóhoz küldeni űrhajósokat. A hivatalos amerikai állásponttal szemben személy szerint sajnálja és károsnak ítéli, hogy Kínát kihagyják a nemzetközi együttműködésből, ami az emberes űrrepüléseket illeti. Azt is elmondta, hogy a statisztikák szerint Amerikában évente többet költenek az emberek pizzára, mint a NASA teljes költségvetése – vagyis ha így nézzük, nem igaz, hogy túl sokba kerül az űrkutatás. Néhány könnyedebb beszélgetési téma közt felmerült, hogy az űrhajósnők hogyan sminkelnek a Föld körüli tartózkodásuk közben. Ivins leszögezte, hogy ő nem szokott, de a dolog nem lehetetlen: tud olyan kollégáiról, akik ezt is meg tudják oldani fent. A beszélgetést lezáró kérés úgy hangzott, hogy mi volt a legnagyobb kihívás, amivel űrhajós korában szembesült. A fárasztó csütörtöki programját tekintve különösen csattanós volt a válasz: a sajtó képviselőivel beszélgetni!