Bencze Pál (1929–2016)
(Rovat: Álmuk a világűr, Hazai kutatóhelyek és űripar - 2016.02.11 13:15.)

Elhunyt Bencze Pál professzor, az első magyar űrkutatók egyike.

Bencze Pál geofizikus, ionoszférakutató és űrkutató 1929-ben született Sopronban. A városban működő, úgynevezett Műszaki Egyetemi Karokon végzett 1953-ban, mint geofizikus-mérnök. Az MTA soproni Geofizikai Laboratóriumában kezdett dolgozni, munkája elsősorban az ionoszféra műszeres vizsgálatára vonatkozott. A Sopron melletti Nagycenken már 1956-ban ő vezette a ma is működő geofizikai obszervatórium létrehozását, ahol elsősorban földmágnességi kutatások folytak. Az 1960-as évek végén kapcsolódott be az űrkutatásba, egyes Kozmosz holdakkal párhuzamosan végrehajtott földi mérésekkel. Az 1970-es évek közepén a KFKI AEKI-ben működő űrelektronikai csoporttal együttműködve a szovjet Vertyikál rakéták felsőlégköri méréseinek kiértékelését végezte. A rakéták egészen 1500 km magasságig repülve vizsgálták az ionoszférát. Ezzel egyidejűleg bekapcsolódott a magyar csillagászok Budapesten és Baján végzett kutatásaiba is, amelyek célja a semleges felsőlégkör modellezése és sűrűségváltozásainak tanulmányozása volt. A mérések elméleti értékelését évtizedekig főleg Bencze Pál irányította.

Kutatásait egész életében a soproni Geodéziai és Geofizikai Kutatóintézet munkatársaként végezte. Megalapította és vezette az intézet aeronómiai osztályát. Időközben megszerezte az MTA doktora fokozatot és címzetes egyetemi tanár lett. Először a soproni egyetemen tanított, később az ELTE geofizikus és meteorológus hallgatóit is oktatta, végül a BME űrtechnológiai laboratóriumában segítette tanácsaival az űrkutató hallgatók munkáját.

Társadalmi szakmai egyesületekben különböző fontos feladatokat vállalt, például évekig szervezte a Magyar Asztronautikai Társaság (MANT) Ionoszféra- és Magnetoszféra-fizikai szemináriumait. Mind a Magyar Geofizikusok Egyesülete, mind a MANT tiszteleti tagja volt. Megkapta a Fonó Albert-emlékérmet, a Bay Zoltán-díjat és az MTA Eötvös József Koszorúját is.

Hosszú betegség után, 2016. január 29-én hunyt el Sopronban.

Bencze Pál nagy tudású, széles látókörű és hallatlan szorgalommal rendelkező kutató volt, aki évtizedeken keresztül kitartóan és sikeresen dolgozott a Nap–Föld kapcsolatok, valamint az űridőjárás fontos problémáinak megoldásán. A kozmikus fizika bármely területén dolgozó magyar kutatók mind sokat köszönhettek neki. Tanítványainak százai emlékeznek majd tartalmas előadásaira és hasznos tanácsaira. Halála nagy veszteség a magyar űrkutatás számára. Emlékét megőrizzük!

Bencze Pál előadást tart az 1999-es Űrnapon. (Fotó: Both Előd)

A MANT 2014-ben kiadott „Tudomány születik” kötetében részletes interjú olvasható Bencze Pál életéről és munkásságáról.