Lehet szebb, mint GLAST?
(Rovat: Amerika és az űrcsillagászat - 2008.02.14 07:12.)

Nyilvános pályázaton keresnek jól hangzó új nevet a következő, idén indítandó nagy amerikai űrcsillagászati obszervatóriumnak, a gamma-tartományban működő GLAST-nak.

Az amerikai űrhivatal március végéig várja az ötleteket az eddig használt GLAST (Gamma-ray Large Area Space Telescope - kb. nagy látómezejű gammasugár-űrtávcső) elnevezés helyett. A műhold, amely a legnagyobb energiájú elektromágneses sugárzás tartományában vizsgálja majd az égitesteket, 2008 közepén startolhat.

Fantáziakép a GLAST-ról. (Kép: General Dynamics)

A tudományos célok közt szerepel a világegyetem legenergikusabb folyamatainak, a fekete lyukak környezetéből induló, relativisztikus sebességű részecskékből álló plazmanyaláboknak, a gamma-kitöréseknek, a pulzároknak, a kozmikus sugárzás eredetének, valamint a Napon létrejövő flereknek a kutatása. A programban az amerikaiak mellett francia, német, olasz, japán és svéd csoportok is részt vesznek.

A gamma-csillagászati műholdon két tudományos műszer kap helyet. A fő műszer a nagy felületű, nagy látómezejű teleszkóp (Large Area Telescope, LAT). A detektort alkotó wolframrétegbe lépő gamma-fotonok hatására elektron-pozitron párok keletkeznek. Ezek egy mélyebben levő rétegbe ütközve, mintegy lavinaszerűen további részecskéket keltenek. A rendszer képes mérni beérkező fotonok irányát és energiáját is. A távcső a 20 millió és 300 milliárd elekronvoltos (eV) energiatartományban érzékeny. (Összehasonlításul: a látható fény fotonjainak energiája 2 eV körüli.)

A másik műszer (GLAST Burst Monitor, GBM) az előző berendezésénél alacsonyabb energiatartományban a gamma-kitöréseket figyeli. Ezek váratlanul felvillanó, rövid ideig tartó jelenségek. A teljes égbolton valamilyen irányban naponta átlagosan egy ilyen esemény történik. A GMB-nek olyan nagy lesz a látómezeje, hogy egyszerre az ég kétharmad részét figyelheti. Gamma-villanás esetén pozíciómérésével lehetővé teszi, hogy a jelenséget más távcsövekkel gyorsan követhessék. Detektorainak kristályaiban a beérkező gamma-fotonok látható fényt gerjesztenek, amelyeket aztán a villanás irányának azonosítására használhatnak.

A GLAST a mostani tervek szerint május 16-án indul Delta-2 hordozórakétával. Alacsony, a Föld felszíne fölött 550 km-re húzódó körpályán kering majd, az Egyenlítő síkjához képest 28,5°-os pályahajlással. Legalább 5, de a remények szerint akár 10 évig is működhet.

Szimuláció arról, hogy milyennek látja majd az eget a GLAST. (Kép: NASA/Sonoma State University/Aurore Simonnet )

A névpályázatra olyan ötleteket várnak, amelyek jól tükrözik a program érdekességét, s segítségükkel felkelthető a széles nagyközönség érdeklődése a nagyenergiás csillagászat iránt. Az új névnek szellemesnek, könnyen megjegyezhetőnek kell lennie. Ez lehet egy jól eltalált rövidítés, bár ez nem alapfeltétel. A személynevek közül csak már nem élő tudósoké jöhet szóba. Az ötletekhez egy legfeljebb 25 szavas magyarázatot is be kell küldeni. Ha olvasóinknak is van nyerőnek tűnő „amerikaias” gondolatuk, ne habozzanak: ide küldjék be! Az elbírálás várhatóan két hónapig tart. Győztesek és díjak nem lesznek – csak a dicsőség annak, akinek a javaslatát végül elfogadják...