Egy röntgencsillagászati műhold vége
(Rovat: Amerika és az űrcsillagászat, Távoli világok kutatói - 2012.01.14 09:15.)

A NASA lekapcsolta a 16 éve működő RXTE műholdját, amivel a neutroncsillagok, fehér törpék és fekete lyukak közeléből érkező röntgensugárzás változásait tanulmányozták.

A Rossi X-ray Timing Explorer (RXTE) január 4-én küldte a Földre utolsó mérési adatait, másnap üzemen kívül helyezték. Majdnem pontosan 16 évvel ezelőtt, 1995. december 30-án indult Floridából egy Delta-2 rakétával. Az eredetileg RXT nevét a start után a szakterület egy nem sokkal korábban, 1993-ban elhunyt tudósa, Bruno Rossi tiszteletére kapta.

(Fantátikép: NASA)

Az űreszköz berendezései már az öregedés jeleit mutatták. A kutatási programot, amire eredetileg tervezték, maradéktalanul elvégezte, sőt túlteljesítette. Másrészt egy független bizottság 2010-es rangsorolása alkalmával az RXTE már alacsony tudományos prioritást kapott más amerikai űrcsillagászati programokkal összehasonlítva. Így a NASA úgy döntött, hogy ezen a műholdján takarít meg némi üzemeltetési költséget. Az űreszköz 470 km magas, 23°-os hajlásszögű pályáján marad. A közel 3,2 tonna tömegű, immár irányítatlan műhold pályamagassága valamikor 2014 és 2023 között csökken majd le annyira, hogy belép a sűrű légkörbe. Az időpont nagy bizonytalanságának oka az előre kiszámíthatatlan naptevékenység, ami befolyásolja a felsőlégkör kiterjedését.

Az űrcsillagászati hold három műszerével a röntgentartományban mért, a mikromásodpercestől a több hónaposig terjedő időskálájú fényességváltozásokat. Például a gyorsan forgó neutroncsillagokat (pulzárokat) és a fekete lyukakba hulló anyagot vizsgálta. A forgó fekete lyukak erős gravitációs térben levő forró anyagbefogási (akkréciós) korongok belsejéből származó röntgensugárzás változásai alapján elsőként mutatta ki kísérletileg az általános relativitáselméletből következő egyik jelenség, a téridő „vonszolódása” (frame-dragging, Lense–Thirring-effektus) hatását.