Újra szárnyalt a Pegasus
(Rovat: Amerika és az űrcsillagászat, Űridőjárás - 2013.06.28 06:30.)

A repülőgépről indított szárnyas hordozórakéta a NASA új napkutató műholdját, az IRIS-t állította pályára.

Az Orbital Sciences cég Pegasus-XL rakétája, rajta a műholddal, a Lockheed L-1011 típusú Stargazer szállító repülőgép aljára erősítve hagyta el a kaliforniai Vandenberg Légitámaszpontot, majd magyar idő szerint június 28-án 4:27-kor, kb. 12 km magasban a repülőgépet is. (A helyszínen ekkor még június 27-ét mutatott a naptár.) A startra, amely poláris napszinkron pályára juttatta a hasznos terhet, egy 5 perc hosszúságú időablak állt rendelkezésre. A háromfokozatú, szilárd hajtóanyagú Pegasus rakéta öt másodpercnyi szabad repülés után indult be. A műhold 13 perc után, immár a Föld körüli pályán önállósult.

A Pegasus rakétával most hajtották végre a 42. startot. A NASA és az amerikai hadsereg megbízásából, valamint kereskedelmi alapon 1990 óta már több mint 70 kisméretű műholdat állítottak vele pályára. (Archív fénykép: Orbital Sciences)

Az új műhold neve IRIS (Interface Region Imaging Spectrograph), feladata a Nap légkörének, pontosabban a fotoszféra (vagyis a Nap „felszíne”) és a három nagyságrenddel magasabb hőmérsékletű felső réteg, a korona között elhelyezkedő rétegnek a vizsgálata lesz. Tervezett működési élettartama 2 év, ami két hónap múlva indul, mire az űreszköz minden technikai ellenőrzésen túl lesz. A kutatók azonban nem is titkon azt remélik, hogy a kis naptávcső tényleges élettartama akár több évtizedes is lehet. A fedélzeten mindenesetre nincs hajtóanyag, ami elfogyhatna.

Az IRIS-t a Lockheed Martin építette a NASA Explorer programja számára. Fedélzetén egy 20 cm-es átmérőjű ultraibolya teleszkóp és színképelemző berendezés található. Az átmeneti réteg egyes többszörösen ionizált elemek (szén, oxigén, szilícium) ultraibolya tartományba eső színképvonalai révén – a Föld felszínéről nem, csak a légkörön túlról – tanulmányozható. (Film: NASA GSFC)

A jól meghatározott tudományos céllal épült műhold segítségével a kutatók arra az alapkérdésre keresik a választ, hogy pontosan milyen fizikai mechanizmus fűti a napkoronát. Azt vizsgálják, hogy miképpen áramlik az energia és a plazma a Napból kifelé, a fotoszférából a kromoszfrába, az átmeneti rétegbe, a koronába, és végső soron hogyan alakul az űridőjárás, vagyis a naptevékenységnek a Föld környezetében is érzékelhető hatása. A mérési adatok értelmezéséhez felhasználják a jelenleg pályán levő napkutató űreszközök közül elsősorban az amerikai Solar Dynamics Observatory (SDO) és a japán Hinode által gyűjtött adatokat is.