Indítóállvány az SLS-nek
(Rovat: Amerika hordozórakétái, Orion, Ares, SLS - 2011.11.20 08:15.)

Eldőlni látszik a Kennedy Űrközpont legújabb indítóállványának jövője. A dolgok jelenlegi állása szerint a Space Launch System fogja hasznosítani az impozáns szerkezetet.

A nem túl fényes karriert befutott Constellation program két jelentős örökséget hagyott hátra a Kennedy Űrközpont területén. Egyik a 39-es indítóállás B jelű padjának átépítése. Szemben a 39A-val, amely a mai nap is úgy áll, ahogyan 1981-ben elindult róla az első űrrepülőgép – csak kisebb változtatások, fejlesztések történtek rajta az elmúlt 3 évtizedben –, a 39B jelentős átalakításon esett át a közelmúltban. Elkészült a Constellation program keretében a három toronyból álló új villámhárító-rendszer, valamint ez évben elbontásra került a Space Shuttle számára kiépített mozgatható és rögzített szervizállvány. A másik jelentős örökség az a lényegében elkészült új mozgatható indítóállvány, amelyet eredetileg az Ares-1 rakéták számára terveztek.

A 2010-ben elkészült indítóállvány, fantáziarajzon, egy Ares-1 rakétával. A művészi elképzelés a valóságnak megfelelően mutatja a meglehetősen gyengére tervezett platform-részt. Ezen részt meg kell erősíteni szerkezetileg, továbbá át is kell építeni: az Ares-1 számára egy lángterelő nyílást építettek be a dizájnba a szakemberek, az SLS rakéta viszont három darabot igényel belőlük. (Fantáziakép: NASA)

Az Ares-1 „elhullásával” céltalanná vált a vadonatúj, minőségi acélból készült remek építmény. Egyesek már attól tartottak, hogy soha nem fogják használatba venni rakétaindításokhoz… Azonban, hála a dolgok kedvező alakulásának, a NASA átvette a jószágot a Space Launch System elképzelés támogatásra. A költségek (viszonylag) alacsonyan tartásának érdekében minden felhasználható eszközt hasznosítaniuk kell az új rakétatípushoz. Tehát mégsem lesz feleslegesen megépített eszköz a felséges óriás, igaz, jelentős átalakítások szükségesek ahhoz, hogy el tudja majd látni új feladatát. Mivel a tervbe vett SLS rakéta mintegy kétszer nehezebb és jóval másabb felépítésű lesz, mint az Ares-1, a fent említett módon jelentősen át kell alakítani a mozgatható indítóállvány platform-részét. Miután megtörtént eme átalakítás, a toronyrész is megkaphatja a kiszolgálást biztosító támasztókarokat, és a jószág a 39B indítóállással együtt készen lesz az SLS rakétarendszer kiszolgálására.

S íme, az átalakított indítóplatform egy jóval értelmesebb rakétával megpakolva. Bízzunk benne, hogy eme elképzelés egyszer valódi fényképek formájában is elérhető lesz számunkra. (Fantáziakép: NASA)

Még mielőtt nekiállnak ezen jelentős átalakításnak, a NASA úgy döntött, hogy „megsétáltatja” egy kicsit az eszközt. Az egyik lánctalpas szállítójármű nyakába vette az indítóállványt, s tonnaszámra „zabálva” a gázolajat, kicammogott vele a 39B-re. A teszt célja elsősorban az volt, hogy megvizsgálják az új jószág viselkedését a starthelyre való kiszállítás során. (Annak idején a Saturn-5 rakéták számára épített mozgatható indítóállványokkal is végeztek ilyen mozgatási tesztet.) A 39 emelet magas építmény most megközelítőleg két hétig az indítóállás vendégszeretetét fogja élvezni, ez idő alatt a NASA szakemberei tesztelik a torony és az indítópad néhány közös rendszerét. Ezt követően indulhat a tervezés és a „barkácsolás”: nagyjából egy évet fog igénybe venni a platform-rész átépítésének megtervezése, majd megközelítőleg két évet a tervek kivitelezése.

Az SLS mozgatható indítóállványa a 39B-n, avagy floridai éjszaka 2011 novemberében. (Kép: NASA)