Kell még a jó öreg Delta-2
(Rovat: Amerika hordozórakétái - 2012.07.18 07:15.)

Tavaly év végén még bizonytalan volt, hogy lesz-e megrendelő a készleten megmaradt, megbízhatóságukról híres hordozórakétákra. A NASA most három jövőbeli indítást lekötött velük.

Az eddigi utolsó Delta-2 rakéta indítás előtt, napnyugtakor, a kaliforniai Vandenberg Légitámaszponton. Egy kis időre újra felvirrad a napja... (Kép: Ben Cooper / Spaceflight Now)

A közepes teljesítményű Delta-2 rakétákat az utóbbi időkben a United Launch Alliance gyártotta. Mintegy 22 év működés alatt, 151 start alkalmával 98,7%-os sikerarányt értek el vele (magyarul két indításuk végződött kudarccal, egy 1995-ös részben, egy 1997-es egy robbanás nyomán teljesen). A Delta-2 nem kevesebb mint 96 egymást követő alkalommal működött hibátlanul. Legutóbb – akkor félő volt, hogy utoljára – tavaly október 28-án állított pályára egy amerikai földmegfigyelő és meteorológiai műholdat, az azóta átkeresztelt Suomi-NPP-t. 2011 végére nem maradt előre lekötött start a Delta-2-vel, holott további öt példány legyártásához már megvoltak a részegységek.

A NASA most átgondolta a terveit, és úgy döntött, hogy további három Delta-2 rakétát rendel. Ezzel új életet lehel a veterán hordozóeszközbe. Mindhárom tervezett startot Kaliforniából hajtják majd végre. Az indítások – nem csak maguknak a rakétáknak az elkészítése, de a start végrehajtásával járó egyéb munkálatok – együttvéve 412 millió dollárba kerülnek.

A pályára állítandó műholdak közül az első az OCO-2 lesz, 2014 júliusában. Ez a 2009-ben sikertelenül indított OCO (Orbiting Carbon Observatory) pótlására készül, és a légköri szén-dioxid eloszlását, a szén földi körforgását kutatja majd. Az első példányt egy másik típusú rakéta, egy Taurus-XL indította, de a műholdat védő orrkúp nem vált le, az űreszköz így nem állt pályára, visszazuhant az óceánba. A NASA korábban hajlamos lett volna még egyszer bizalmat szavazni a Taurus-XL-nek, de az a rakétatípus a következő startjánál is kudarcot vallott, amikor 2011-ben a Glory műholdat kellett volna feljuttatnia.

2014 októberében egy másik földmegfigyelő űreszköz, a SMAP (Soil Moisture Active Passive satellite) következik. Ezt a talaj nedvességtartalmának feltérképezésére, az árvizek és szárazságok jobb előrejelzésére szánják. Két év szünet után, 2016 novemberében újra működésbe léphet egy Delta-2. Ekkor következik a JPSS-1 (Joint Polar Satellite System), egy poláris pályára szánt amerikai meteorológiai műholdrendszer első tagja.

A NASA eddig kereken 50-szer használta a Delta-2-t valamely űreszköze indítására. A másik nagy felhasználó két évtizeden át az amerikai hadsereg volt, amely ilyen hordozórakétákkal állította közepes magasságú Föld körüli pályára GPS műholdas navigációs rendszerének tagjait. Mostanra az új generációs GPS műholdakhoz a nagyobb teljesítményű Atlas-5 és Delta-4 rakétákat alkalmazzák. A Delta-2 öt hátralevő lehetséges indítási lehetőségéből a NASA mostani hármas megrendelésén túl megmaradó kettő továbbra is kiadó.

Ugyancsak most jelentette be az amerikai űrhivatal, hogy az óceánfelszín magasságát mérő, nemzetközi együttműködésben készülő Jason-3 műhold 2014 decemberében a SpaceX cég Falcon-9 rakétájának „hátán” repül majd a világűrbe, szintén a kaliforniai Vandenberg Légitámaszpontról indulva. Az a start 82 millió dollárba kerül.