RS1: az első start kudarc
(Rovat: Amerika hordozórakétái, Kis űreszközök nagy szerepe - 2023.01.11 09:00.)

A kaliforniai ABL Space Systems is be szeretne lépni a kisműholdas indítási piacra. Rakétájukat Alaszkából próbálták ki, de a bemutatkozás sikertelenül végződött.

A cég RS1 nevű hordozórakétája – az első indítás előtt különösen érthető hosszas késlekedés után – január 11-én magyar idő szerint 00:27-kor indult legelső, DEMO-1 jelzésű próbarepülésére. A helyszín az alaszkai Kodiak, a Pacific Spaceport Complex 3C indítóállása volt.

Az RS1 az alaszkai starthelyen, egy augusztusban tartott üzemanyag-feltöltési főpróba során. (Kép: ABL Space Systems)

A cég eddig nem csapott különösebb hírverést a fejlesztésnek és az előkészületeknek. Annyit lehet tudni, hogy a rakéta kapacitása alacsony Föld körüli pályára (low-Earth orbit, LEO) legfeljebb 1350 kg tömeg felbocsátásához elegendő. Mivel ez egész rendszer rakétástól-indítóállványostól könnyen szállítható, ezért kis túlzással elvileg bárhonnan a Földről bevethető, ahol rendelkezésre áll megfelelő méretű (legalább 15 m × 46 m-es) sík, lebetonozott terület, valamint a legfeljebb 16 m hosszú konténereket szállító kamionokkal megközelíthető.

Az ABL lényegében minden fontos gyártási folyamatot „házon belül” intéz. A 2017-ben alapított vállalatnál tervezik és készítik a felhasznált alkatrészek többségét. A cég székhelye és fő létesítményei a kaliforniai El Segundóban találhatók. A Mojave-sivatagban, az Edwards Légitámaszpont és a Mojave légi- és űrbázis területén is működtetnek kutató-fejlesztő, illetve tesztrészlegeket.

A kétfokozatú RS1 rakéta 26,8 m magas. Első fokozatát kilenc darab saját fejlesztésű E2 hajtómű működteti, míg a másodikban egy E2 adja a tolóerőt. A cég saját leírása szerint az E2 „szándékosan unalmas” konstrukció. Részben 3D nyomtatással készült részegységekből áll. Hajtóanyagául a kerozin gyakran használt változatait (RP-1 vagy Jet-A), oxidálószerként folyékony oxigént (LOX) használ. Ha az üzlet beindul, egy-egy startért 12 millió dollárt kérnek majd.

A próbarepülés hasznos terhét két apró CubeSat, a VariSat-1A és -1B alkotta. Ezek nyilván nem adják ki a tejes pályára állítható tömeget, de próbának megteszik. Pályájuk magassága 200 km és 350 km közötti, hajlásszöge 87° (vagyis közel poláris) lett volna. Tulajdonosuk a texasi székhelyű OminiTeq, feladatuk a technológia kipróbálása, amellyel később nagyfrekvenciás rádiókommunikációs szolgáltatást szeretnének kínálni tengerhajózási megrendelőknek. Egy harmadik kísérleti VariSat, az 1C jelű már pályára került tavaly májusban, sok más kis műholddal együtt, egy Falcon-9 rakétával (Transporter-5 repülés).

Az ABL Space Systems a start után mintegy 20 perccel kiadott rövid közlése szerint a rakéta emelkedés közben idő előtt leállt, nem tudták elérni a Föld körüli pályát. A kísérletről nem adtak élő közvetítést. Az anomália okának viszgálatát megkezdték. (Alig több mint egy napon belül a második kisműholdas kereskedelmi hordozórakéta vallott kudarcot, miután tegnap a Virgin Orbit LauncherOne rakétája sem tudta elvégezni feladatát.)

Egy sikeres próbarepülés nagyban megnövelhette volna a bizalmat az ABL iránt, amely már aláírt szerződéssel rendelkezik a Lockheed Martin céggel akár 58 küldetés végrehajtására 2029-ig. Ebből is látszik, hogy az ABL Space Systems zsúfolt, gyors egymásután végrehajtandó startokból álló programot tervez. A második, DEMO-2 jelű repülés ugyancsak Alaszkából várható, egyelőre meg nem nevezett CubeSatokkal az orrkúp alatt. A mostani kudarc vizsgálata azonban késést okozhat.