TOPEX/Poseidon: Tíz éve bolygónk megismerésének szolgálatában
(Rovat: Amerikai távérzékelő műholdak, Katasztrófák ellen , Navigáció és térképészet - 2002.08.21 00:42.)

A francia-amerikai TOPEX/Poseidon űrkísérlet célja a világóceánok cirkulációjának, az El Ninónak, és a La Ninának tanulmányozása. Mint ismeretes, a két gyönyörű nevű jelenség meghatározó és általában szélsőséges módon képes befolyásolni az egész Föld időjárását.

A most tizedik születésnapját ünneplő, a világ óceánjait figyelő, az 1980-as évek elején az amerikai TOPEX és a francia Poseidon tervek egyesítéséből született mesterséges hold 1992. augusztus 10-én, egy európai Ariane-4-es rakétával került pályára. A TOPEX/Poseidon eredetileg tervezett élettartama öt év volt, melyet - igen jó egészségben - megduplázott, és születésnapján már 46 763 Föld körüli keringésen volt túl! A műhold pályára kerülése óta figyeli a Föld jégmentes óceáni felszínének 95%-át, tíz napos ciklusokban. A vízfelszín magasságára, a szélsebességre és a hullámok magasságára vonatkozó mérései segítenek az óceánok és az éghajlat kölcsönhatásának megértésében, és használhatók hosszú távú klímamodellekben. A TOPEX/Poseidon adatait többek közt bolygónk globális hőmérséklet-változása, a légköri modellek (pl. hurrikán-előrejelzés) és a Föld gravitációs potenciálja kutatásában hasznosították. A mérési adatok felhasználói között megtalálhatók a halászoktól kezdve a tengerfenéken kábeleket fektető cégekig világszerte mintegy négyszázan.

A TOPEX/Poseidon "testvére", a 2001 decemberében felbocsátott és 2002 elejétől működőképes, szintén amerikai-francia Jason-1 első eredményeit júniusban konferencián vitatták meg a közreműködő kutatók. A Jason-1 tulajdonképpen a TOPEX/Poseidon felújított változata. A hold a program mostani, a műszerek ellenőrzését és kalibrálását célzó fázisában a TOPEX/Poseidonéval azonos földfelszíni pontok felett halad el, mintegy egy perces késéssel. Így alkalom nyílik a két űreszköz adatainak összevetésére. A fedélzeti berendezések az eredeti terveknek megfelelően működnek. Az adatfeldolgozó algoritmusok további finomításával elérhető közelségbe kerül a fő cél, a tengerszint változásának centiméteres pontosságú mérése. A két űreszköz egyidejű működése új oceanográfiai alkalmazásokat is lehetővé tesz. Ennek érdekében szeptemberig megváltoztatják a TOPEX/Poseidon pályáját úgy, hogy az a Jason-1 egy-egy elvonulása közötti területek fölött haladjon el, azzal párhuzamosan, mintegy "félúton", így javítva a mérések térbeli felbontását. A TOPEX/Poseidon és a Jason-1 méréssorozata együttesen egy hosszú időt felölelő adatbázist szolgáltat majd, amely nagyon fontos a klimatikus változások nyomon követéséhez.

Egyik ábránknak talán azt a címet adhatnánk, hogy "a következő El Ninóra várva". A képen a TOPEX/Poseidon tengerfelszín magassági adataiból szerkesztett térkép látható, egy augusztus 7-én véget ért, tíznapos adatgyűjtési ciklusnak köszönhetően. A tengerfelszín magassága tulajdonképpen igen plasztikus rajzolata a tengerben felhalmozódott melegebb víztömegeknek. Természetesen ilyen hihetetlen méretű extra-hőmennyiségnek óriási hatása lesz a Föld klímájára, ezért nyomon követése igen fontos, enélkül ugyanis lehetetlen a nagyléptékű, globális időjárás-előrejelzés. Jól látszik, hogy az itt vörössel megjelenített víztömeg hogyan áll össze a Csendes-óceánban. 2001 májusa óta például több hasonló meleghullám indult el keleti irányba, melyek mintegy két hónap alatt keresztezték a Csendes-óceán egyenlítői térségét. Egy különösen nagy "meleg víztömeg" például februárban érte el Dél-Amerika partjait, 2 fokkal megemelve ott a vízhőmérsékletet, és kiváltva a NOAA (amerikai óceánkutató és légköri hivatal) El Nino-riasztását. A képen látható meleg víztömeg júniusban indult útjára és jelenleg is közeledik Dél-Amerikához, naponta 215 kilométerrel kerülve közelebb a partvonalhoz! Másik ábránk a TOPEX/Poseidon holdat ábrázolja.