Európai mozaik – 2024. augusztus
(Rovat: Artemis, A nemzetbiztonságért , Űridőjárás - 2024.09.03 07:15.)

Sorozatunkban az ESA és az európai országok űrtevékenységének olyan híreivel jelentkezünk, melyek önálló cikkhez rövidek, ám talán mégsem érdektelenek. Ezúttal ábécésorrendben haladunk a témákkal.

Andøya

A Norvégia északi részén található Andøya Spaceport nevű (jelenleg magaslégköri ballonok és szuborbitális rakétaszondák indítását végző) norvég „űrkikötő” megkapta a hatósági engedélyt, hogy a jövőben asztronautikai hordozórakétákat is indíthasson. A tervek szerint az észak-európai létesítményből majd poláris pályára kerülhetnek maximum 1,5 tonna induló tömegű műholdak. Az első kozmikus startot a tervek szerint az Isar Aerospace vállalat fogja elvégezni (fantáziaképünkön).

Artemis-3 / EMS

Az amerikai–európai Orion holdűrhajók európai fejlesztésű műszaki moduljai közül elkészült és átesett a gyári teszteken a harmadik példány is. Ezt követően augusztus 22-én az űreszköz Brémából elindult az Egyesült Államok felé.

Az ESM-3 (European Service Module-3) a harmadik Artemis-küldetés (Artemis-3) amerikai gyártású parancsnoki–visszatérő moduljával lesz majd összeépítve. Ez lesz az az űrhajórendszer, amely a tervek szerint az Apollo-17 (1972-es) repülése után első alkalommal juttat majd újra embereket a Hold felszínére. Ahogy az olvasóink előtt minden bizonnyal ismert, az ESM fővállalkozója az Airbus DS. Az űreszköz biztosítja az Orion maximum 3 hetes repüléséhez az energia, a víz és a levegő jelentős részét. Ehhez fedélzetén többek között 30 kg nitrogént, 90 kg oxigént, 240 liter vizet fog szállítani. Az Apollókkal ellentétben az energiaellátáshoz nem üzemanyagcellákat, hanem napelemeket használ majd, melyek 11,2 kW-nyi teljesítményt állítanak majd elő. Ebből 10%-ot saját maga fel is használ (a maradék 90%-ot a kabin eszközei, illetve az akkumulátorok töltése visz majd el).

NATO

Az amerikai Planet augusztus 19-én jelentette be, hogy szerződést kötött a NATO Kommunikációs és Információs Ügynökséggel (NATO Communication and Information Agency, NCIA) arról, hogy – az APSS program részeként – nagy felbontású űrfelvételeket szállít az észak-atlanti védelmi szövetségnek. A Planet a szerződés részleteiről nem adott további információkat. Mint ismeretes, a vállalat 150 közepes felbontású Dove és 20 nagyfelbontású SkySat műholddal rendelkezik. Az APSS-ről előző mozaikunkban írtunk. A kezdeményezésnek az Egyesült Államokon, Kanadán és Törökországon kívül 14 európai tagja van, köztük Magyarország.

Salsa

Szeptember 9-én várható, hogy az ESA négy Cluster műholdja közül az első visszatér a Föld közelébe, hogy azután annak légkörébe lépve megsemmisüljön. A négy Cluster (Salsa, Samba, Rumba és Tango) még 2000 nyarán került pályára, tervezett élettartamuk 5 év volt. Ezt azonban három alkalommal is sikerült meghosszabbítani. Először 2005-ig, utána 2009-ig, végül 2024 szeptemberéig. Az űreszközök közül az első (Samba) már több hónapja megsemmisítő pályán kering.

(Videó: ESA / YouTube)

Space Rider

Mozaikjainkban már többször írtunk a Thales Alenia Space Italia és az Avio által az ESA részére fejlesztett Space Rider nevű kisméretű, személyzet nélküli, „lifting body” többször felhasználható űreszközről. A szárny nélküli, „felhajtóerőt termelő test” kialakítású eszköz egy Vega-C rakétával indulna alacsony Föld körüli pályára, ahol kísérleteket végezhetne, illetve kisméretű műholdakat indítana. Maximum két hónapos keringést követően – műszaki egységétől megszabadulva – a sűrű légkörben történő fékezést követően nagy siklószámú ejtőernyővel manőverezve szállna le.

A program augusztus 5-én mérföldkövön lépett túl, miután ejtőernyő-kísérletet hajtottak végre a gyártó és az ESA szakemberei az olasz haderő támogatásával, a szardiniai Salto di Quirra katonai gyakorlóterületen. Az ejtőernyő a valóssal azonos méretű (fesztávolság 27 m, húrhossz közel 10 m) volt, és a használt teher tömege is azonos volt a hazatérő lifting bodyéval (3000 kg). A Chinook helikopterről végzett ejtőkísérletben az oldásra 3500 m-en került sor, az elért merülési sebesség 12 km/h volt. Ebben a tesztben az eszközt még a földről irányították, de ősszel a tervek szerint már megpróbálkoznak az automatikus landolással. A tervezett érkezési pontosság 150 méter.

(Videó: ESA / YouTube)