Hordozórakéta-válság Európában
(Rovat: Az Ariane rakéták, Európa igáslovai a világűrben - 2023.07.25 07:15.)

Ariane–5 (és Szojuz) már nincs, Ariane–6 még nincs, egyedül a legkisebb európai hordozórakéta, a Vega tartja a frontot. Annak is csak a régebbi változata.

A súlyos helyzet még hónapokig tarthat. Amint arról portálunkon is írtunk, Európa legnagyobb teherbíró képességű hordozórakétája, az Ariane–5 a közelmúltban indult 117. útjára. Ezzel véget ért a sikeres rakéta 27 évig tartó szolgálata. Néhány évvel ezelőtt az utód, az Ariane–6 fejlesztéséről szóló cikkünkben még azt írtuk, hogy „az új rakéta 2023-ra válthatja le teljesen az Ariane–5-öt.” Ugyanott azt is megírtuk, hogy „már tervezik az Ariane–5 és –6 közötti folyamatos átmenetet.” Nos, a tervekből csak annyi valósult meg, hogy az Ariane–5-öt ebben az évben valóban kivonták a forgalomból, az Ariane–6 eredetileg 2020-ra (!) tervezett próbarepülésére jó esetben ez év végén kerülhet sor, de iparági szakértők valószínűnek tartják, hogy az első start átcsúszik 2024-re.

Az Ariane–5 2023. július 5-én utoljára emelkedett magasba a Guyanai Űrközpontból. (Kép: ESA / S. Corvaja)

Az orosz Szojuz rakétákról politikai okokból kényszerült lemondani Európa, egyelőre marad tehát a Vega, legalábbis a korábbi változata. A továbbfejlesztett Vega-C ugyanis a tavaly nyári sikeres bemutatkozás után a decemberi start után röviddel az óceánba zuhant. Ezek után az európai hordozórakétákat üzemeltető Arianespace a következő Vega startot szeptemberre tervezi, de a rakéta korábbi változatával. A helyzetet Josef Aschbacher, az ESA főigazgatója a közelmúltban tett nyilatkozatában „akut hordozórakéta-válságnak” minősítette. Egyúttal kifejezte reményét, hogy az Ariane–6 ugyanolyan kiválóan fog teljesíteni, mint elődje.

Az Ariane–6 fejlesztése mellett annak idején költségvetési okokból döntöttek, remények szerint az új rakétával legalább 40%-kal olcsóbban kínálhatják a startokat, mint az Ariane–5-tel. Az Ariane–6 két változatban készül, a hasznos teher tömegétől és az elérni kívánt pályától függően két (Ariane–62) vagy négy (Ariane–64) gyorsítórakétával. Az Ariane–62 mintegy 4500 kg tömeget képes geostacionárius átmeneti pályára (GTO) állítani, míg az Ariane–64-gyel 11,5 tonna tömeg küldhető GTO pályára, míg alacsony Föld körüli pálya esetében 20,6 tonna lesz a teherbírása. A 60 méter magas, startra kész (üzemanyaggal feltöltött) Ariane–6 csaknem 900 tonna tömegű lesz, a rakétákat Kourou-ból fogják indítani.

A rakéta első fokozatát a vákuumban 135 tonna tolóerejű Vulcain 2.1 hajtómű emeli magasba, természetesen az egyenként 465 tonna tolóerejű P120C szilárd hajtóanyagú gyorsítórakéták segítségével. A második fokozat Vinci hajtóműve újraindítható (jellemzően egyszer vagy kétszer), ami lehetővé teszi, hogy egy küldetés során a különböző hasznos terheket különböző pályákra állítsák. A rakéta 5,4 méter átmérőjű orrkúpja 14 és 20 méter hosszú változatban készülhet.

Az Ariane–6 tesztpéldánya a Guyanai Űrközpont újonnan épített indítóállásban 2023 júniusában. (Kép: ESA / M. Pedoussaut)

Az Ariane–6 rakéták számára az Ariane–5 indítópadjától 4 km-re nyugatra új indítóállás épült Kourou-ban. A szerelőcsarnokban (Launch Vehicle Assembly) vízszintes helyzetben szerelik a rakétát, és így tolják ki az indítóálláshoz. Az indítóállásban a rakétát a síneken letolható, 90 méter magas, 8200 tonna tömegű épület védi. A tervek szerint a rakéta első példányának első és második fokozatát novemberben vízi úton szállítják Franciaországból, illetve Németországból Francia Guyanába.