Az Ariane-6 bemutatkozása
(Rovat: Az Ariane rakéták, Hazai kutatóhelyek és űripar , Kis űreszközök nagy szerepe - 2024.07.10 06:15.)

Az új európai rakéta régóta várt munkába állásától a kontinens hordozórakéta-válságának enyhülését remélik. Fontos magyar vonatkozású műhold is volt a hasznos teherben.

Több évnyi késés után az Európai Űrügynökség (ESA) és az Arianespace vállalat eljutott odáig, hogy elindítsa bemutatkozó repülésére az új Ariane-6 rakétát. (A fejlesztés folyamatáról és annak elhúzódásáról az évek során többször is írtunk, régebbi cikkeink egyikét-másikát fordított időrendi sorrendben összegyűjtöttük a lap alján.) A 62 m magas Ariane-6 rakéta indítóállása Kourou-ban mintegy 4 km-re található elődje, a forgalomból tavaly már kivont Ariane-5 starthelyétől.

Az Ariane-6 első indítása (VA262) július 9-én magyar idő szerint 21:00-kor történt.

Az első Ariane-6 rakéta (A62 konfigurációban) a Francia Guyana-i Kourou űrközpontban, indításra várva, a mobil szerelőállvány elmozdítását követően. A rakéta felszállásakor kb. 540 tonna tömegű. (Kép: M. Pédoussaut / ESA)

Mint olvasóink számára bizonyára ismert, az Ariane-6 két alapkonfigurációban készül. A közepes teljesítményű 62-es (vagy A62-es) variáns jelzésében a 2-es szám az első fokozatot kiegészítő két szilárd hajtóanyagú segédrakétára utal. Az A64-es nehézrakéta-változatban az oldalsó segédrakéták száma értelemszerűen négy. Az első fokozat magját (Lower Liquid Propulsion Module, LLPM) egyébként egy Vulcain-2.1 hajtómű működteti, amely folyékony hidrogént éget folyékony oxigén felhasználásával. Ez az Ariane-5-ben alkalmazott Vulcain-2 hajtómű modernizált és költséghatékonyabban előállítható változata. Az LLMP mintegy 140 tonna üzemanyagot használ. Az Ariane-6 ugyancsak 5,4 m átmérőjű, henger alakú második fokozatában (Upper Liquid Propulsion Module, ULPM) ugyanez a hajtóanyag, mennyisége mintegy 31 tonna. A Vinci nevű hajtómű többszöri leállításra és újraindításra is alkalmas. Így – mint a mostani esetben is – több hasznos teher esetén eltérő pályákat lehet vele kialakítani a műholdak számára.

Az Ariane-6 első repülésén pályára állított kis műholdak, köztük a szlovák zászló alatt repülő, jelentős részben Magyarországon készült GRBBeta. (Kép: ESA)

Az Ariane-6 bemutatkozó repülésének kísérleti jellege és kockázatai miatt inkább több kisebb űreszközt helyeztek el az orrkúpja alatt, mintsem hogy egy nagy, értékes darabbal próbálkozzanak. Ez nem jelenti azt, hogy az összesen 4 műholdkivetőben elhelyezett 9 műhold és két visszatérő egység ne lenne fontos a fejlesztőik számára. (A visszatérő kapszulák ugyanakkor a Csendes-óceán fölött, lakott területektől távol érkeznek le, így nem gyűjthetők be.) Az öt, az Ariane-6 második fokozatához rögzítve maradó rakomány egyike a fiatal kutatók készítette YPSat (Young Professionals Satellite), amely feladata volt videón rögzíteni a 180 perces repülés eseményeit. Ezen felül más kísérletek számára platformul is szolgált. (Frissítés: A küldetés utolsó szakaszában a végfokozat hajtóműve harmadszor is bekapcsolt ugyan, de szinte azonnal leállt. Így a fokozat eltért a tervezett pályától, az utolsó hasznos terheket, a visszatérő egységeket nem engedte el, és a tervezett légkörbe léptetése is elmaradt. További részletek később.)

A NASA később kettéváló műholdpárosa, a CURIE (CUbesat Radio Interferometry Experiment) is része volt a hasznos tehernek, ezzel Napból és más égi forrásokból érkező rádiósugárzást mérik interferométeres módszerrel. Számunkra mégis a legérdekesebb a 2 egységnyi (2U) CubeSat méretű GRBBeta, amelynek nevében a GRB a gamma-kitörésekre (gamma-ray bursts) utal, a Beta pedig arra, hogy a GRBAlpha után ez a sorozat következő tagja. Kis műhold, nagy asztrofizika – olvasható a küldetésről beszámoló írás címében az ESA honlapján. A HUN-REN Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont (CSFK) Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézetében szlovák, cseh és japán együttműködésben épült előd, a GRBAlpha (1U CubeSat) bő három éve, még 2021 márciusában indult és azóta is rendben működik alacsony Föld körüli pályáján. Ez volt az első CubeSat, amellyel gamma-kitörést észleltek, azóta pedig már 135 fölött jár az ilyen általa detektált tranziens égi jelenségek száma.

A GRBBeta a Föld körül. (Fantáziakép: Spacemanic)

A GRBAlpha sikerére épülő következő műhold olyan új technológiai megoldások tesztelésére készült, amelyek a későbbiekben egy a gamma-kitöréseket figyelő CubeSat-konstelláció megépítéséhez elengedhetetlenek lesznek. A GRBBeta projektjét a Kassai Műszaki Egyetem (Szlovákia) koordinálta, az építés fővállalkozója a nanoműholdakra specializálódott cseh Spacemanic cég volt. A kísérleti asztrofizikai műhold „lelkét”, a detektort a magyar szakemberek fejlesztették, a GRBBeta további tudományos együttműködő partnerei Csehországból, Japánból és Kanadából vettek részt a munkában.

Az Ariane-6 első repülését eredetileg még 2020-ra ígérték, de a hajtóművek fejlesztése során számos probléma adódott, valamint menet közbe új igények merültek fel. A mostani sikeres bemutatkozó repülés egy fontos korszak kezdete. Az Ariane-6 összesen 13 európai állam és több mint 600 űripari vállalat munkája, a francia Arianespace fővállalkozásában. Az indítóhely, a Kourou űrközpont Dél-Amerikában, ez Egyenlítőköz közel, Francia Guyana területén működik, a Francia űrügynökség (CNES, Centre National d'Etudes Spatiales ) kezelésében. A még az idén decemberre várható második starttól kezdve az Ariane-6 kereskedelmi hasznosítását is az Arianespace végzi majd, de a rakétával természetesen a későbbiekben is bocsátanak fel ESA űreszközöket, például a Galileo navigációs műholdrendszer frissítésére és modernizálására szánt példányokat. Az Ariane-6 felépítéséből adódóan sokkal rugalmasabb indítási képességekkel rendelkezik, mint elődje, az Ariane-5 nehézrakéta. Ha „beindul az üzlet”, évente 9–12 felbocsátással számolnak. Idén tehát még egy, jövőre egyelőre 6 indítás szerepel a tervekben. Először a megrendelt startoknál tapasztalt lemaradást, mintegy 30 startot kell behozniuk, ezek között a legnagyobb tétel az Amazon Kuiper nevű internetszolgáltató műholdseregének kiépítésére szént 18 indítás.

Az Ariane-6 arra a piacra lép be, amelyet a SpaceX nagy mértékben újrahasznosítható Falcon-9 hordozórakétái uralnak. Ezek csak az idei évben már 70-et megközelítő alkalommal startoltak. A láthatáron van még az amerikai United Lauch Alliance (ULA) Vulcan rakétáinak felfutása, és a Blue Origin New Glenn rakétájának használatba vétele is. Az Ariane-6 számára a biztos megrendelők az ESA és más európai intézmények, illetve kormányzati szereplők lehetnek. A közszférából érkező finanszírozásért cserébe Európa független hozzáférést kap az űrindításokhoz, aminek stratégiai jelentősége nyilvánvaló. Természetesen kereskedelmi alapon érkező megrendelésekre is nyitott lesz az Arianespace.

Lehet azonban, hogy az Ariane-6-nak az európai intézményi megrendelőkért is meg kell majd küzdenie. Egy viszonylag friss, június végi hír szerint ugyanis az EUMETSAT, a kontinens műholdas meteorológiai szervezete a SpaceX Falcon-9 rakétájára „szerződött át” az MTG-S1 (Meteosat Third Generation Sounder) geostacionárius műholdjának felbocsátása érdekében. Ez lett volna az Ariane-6 harmadik, egyben az A64 variáns első repülése, a nem is olyan távoli jövőben, már 2025-ben. Európai űrpolitikai körökben érthető módon csalódottságot és értetlenséget váltott ki az EUMETSAT lépése.