Sugárzás rendben, de…
(Rovat: Az emberi élet védelme, Távoli világok kutatói , Emberes Mars-utazás? - 2003.03.20 11:26.)

Az emberes marsutazás az űrkutatás világában folyton ott lebegő cél. Bár hivatalos program még nincs, a Vörös Bolygóhoz küldött szondák mind-mind azt is kutatják, vajon leszállhat-e ember a bolygó vörös homokjára. A NASA Mars körül keringő Odyssey űrszondája a későbbi emberes marsexpedícióhoz szolgáltatott a minap értékes adatokat.

Egy űrutazáson résztvevő ember számára az egyik legnagyobb kockázatot a sugárzás jelenti. A Föld körüli pályán keringő űrhajóknál – bár fokozottabb a veszély, mint lenn a felszínen – a bolygó mágneses tere a sugárzás legnagyobb részét eltéríti és megvédi az űrhajósokat (csak a nagy napkitörések idején jelentkezik komolyabb sugárveszély), bár hosszabb idő alatt már észrevehetően nagyobb dózist kap az űrben dolgozó emberek szervezete. A gond akkor jelentkezik, amikor ki kell lépni Földünk védőburka mögül. Ez már egyszer megtörtént az Apollo expedíciókon is, ahol az űrhajósok először találkoztak a szemükben felvillanó vakító fehér fényimpulzusokkal (amikor egy-egy nagyenergiájú töltött részecske pont a szemgolyójukon hatolt keresztül), de ezek az utak időben elég rövidek voltak ahhoz, hogy ne történjen baj.

A Mars azonban egészen más dolog. A Vörös Bolygónak nincs számottevő mágneses védőburka, és az oda utazó embereknek három évet is el kell tölteniük – az oda-vissza utat is beszámítva – az űr minden irányából érkező sugárzásban. A NASA Odyssey szondája már másfél éve rója köreit a Marsnál és folyamatosan méri a sugárzást, melynek nagyrésze a Napból, kisebb része más, ismeretlen kozmikus forrásokból ered. Az elmúlt hetekben megtörtént a szonda sugárzás-adatainak kiértékelése, ami elgondolkodtatta a szakembereket.

A Mars körül mért sugárzás a Nemzetközi Űrállomáson (ISS) mértnek a 2-3 szorosa és egy három éves időtartamra extrapolálva akár akkora is lehet a dózis, amit normál esetben egész életében kap egy ember. A NASA vezetők szerint ez még a tűréshatáron belül van. A nagyobb kockázatot azonban a marsutazáson is a napkitörések jelentik. Egy-egy napfler pár pillanat alatt halálos sugáradagot is juttathat az űrbe és ha pont rossz helyen tartózkodik az űrhajó(s), az végzetes lehet. A Marsra vezető út több hónapja során azonban elviselhetetlenül hosszú a veszélyeztetettség ideje, ezért a NASA most azon töri a fejét, hogy az „út mentén” hogyan lehetne egy előjelző hálózatot telepíteni, amely idejében figyelmezteti az űrhajósokat a napkitörésekre. Sajnos a Földről nem elég figyelni ezeket a veszélyes jelenségeket, mert az emberes marsutazás három éves időtartama alatt a Föld és a Mars nem egy irányban tartózkodik a Naphoz képest és lehet, hogy a Földön éppen „napszélcsend” van, amikor a Mars felé halálos részecskelöket tart. Pontos előrejelzéssel azonban az űrhajósok megúszhatnák a dolgot, úgy ha a riasztást követően gyorsan az űrhajó sugárvédett részébe költöznének.

A Mars Odyssey környezeti sugárzás mérőműszere szerint a marsi sugárzás két-háromszor akkora, mint a Nemzetközi Űrállomáson mért. A különbséget elsősorban a Földet körülvevő mágneses mező okozza, ami kielégítő módon leárnyékolja a Föld körüli pályán dolgozó űrhajósokat. A Marsnál hiányzik az erős mágneses mező és ezért az ottani környezet jobban ki van téve a kíméletlen űrbéli sugárzásoknak.

Dancsó Béla