A súlytalanság árt a látásnak
(Rovat: Az emberi élet védelme, Az űrállomás és az USA - 2012.03.21 07:15.)

Amerikai kutatók 27, átlagosan 108 napot repült űrhajóst vizsgáltak meg. Az eredmény rossz hír lehet a hosszú távú bolygóközi repülések szempontjából.

A kutatáshoz használt orvosi diagnosztikai eszköz a mágneses magrezonancián alapuló képalkotás, közkeletű rövidítéssel az MRI (Magnetic Resonance Imaging) volt, a vizsgálatok tárgya pedig 27 amerikai asztronauta szeme és koponyája. Az űrhajósok előzőleg a Nemzetközi Űrállomáson és az űrrepülőgépek fedélzetén töltöttek el hosszabb időszakokat, átlagosan 108 napot. Közülük 13 személynél detektáltak elváltozásokat a szemgolyóban és a látóidegekkel kapcsolatban. A tünetek nagyon hasonlóak ahhoz, amilyenekkel egy ritka betegség, a pseudotumor cerebri jár. Az ebben a betegségben szenvedőknél az agy környékén a normálisnál nagyobb a nyomás, emiatt fejfájás, émelygés, hányás, látászavarok, a legsúlyosabb esetben vakság is kialakulhat.

Az űrben jártaknál az elváltozások valószínűleg a súlytalanságra vezethetők vissza. Egy lehetséges ok, hogy a normálisan (a Föld felszínén) alul, a lábakban gyűlő vér az „állandó szabadesés” miatt növekvő nyomást fejt ki a koponyában. Az új eredmények összhangban vannak egy tavalyi vizsgálatéival, amelyben háromszáz űrhajós látását ellenőrizték. A rövid távú küldetéseken részt vevők 29%-a, a hosszabb repülésekről visszatérő űrhajósok 60%-a szenvedett el látásromlást. Felmerül a kérdés, hogy ha száz napos nagyságrendű űrutazások nyomán ennyire egyértelmű a hatás, akkor mi történhet egy akár évekig tartó marsi expedíció résztvevőivel? Előfordulhat, hogy a szomszéd bolygóra érkező embereket akár még rutinfeladataik és helyszíni kutatásaik elvégzésében is hátráltatná, ha látásuk gyengül.

Jelenleg a NASA űrhajósai rendszeres MRI vizsgálatokon vesznek részt, amelyek már repülés előtt megkezdődnek. Így az utólag kapott adatokat tudják mihez viszonyítani. A kedvezőtlen hatás csökkentésének egyik módja, hogy olyan embereket válasszanak ki a majdani utazásra, akiknél kisebb a látásromlás esélye. A vizsgálatok során elért eredményeket pedig remélhetőleg hasznosítani lehet olyan betegeknél is, akiknek súlytalanságra sincs szükségük ahhoz, hogy hasonló egészségügyi problémával szembesüljenek.