Romlandó űrállomás?
(Rovat: Az űrállomás és az USA, Az űrállomás és Oroszország , Űrpolitika - 2010.09.15 07:15.)

(Űr)politikai döntéshozói körökben egyöntetű az álláspont, hogy a Nemzetközi Űrállomás működését legalább 2020-ig meg kellene hosszabbítani. Csakhogy néhány fontos modul addigra bőven túllépi szavatossági idejét.

Az ISS működésének kitolása Obama elnök költségvetési javaslatának egyik kulcseleme, s egyben a legkevésbé vitatott is. Az amerikai állásponttal az űrállomás építésében és működtetésében partner űrügynökségek is egyetértenek. A 100 milliárd dolláros űrlaboratórium építése ugyanakkor közel 12 éve tart, és a bázist az eredeti tervek szerint 2015-ben „zárták” volna be. Tekintettel az elhúzódó kiépítésre, ez túlságosan rövid időt hagyna az állomás teljes tudományos kísérleti kapacitásának kihasználására. Ezért logikus döntésnek látszik a hosszabbítás.

A Nemzetközi Űrállomás. (Kép: NASA)

A háttérben azonban a mérnököknek most azon kell dolgozniuk, hogy megállapítsák: egyáltalán kibírja-e épségben az ISS a 2028-ig tartó időszakot, vagyis az első modul pályára állításának 30. évfordulóját. (Azért nem 2020-at választottak határidőnek, hogy adott esetben ne kelljen elölről kezdeni a munkát, ha még további hosszabbítás is szóba kerülne.) Ez nem könnyű feladat, mivel nem állnak rendelkezésre eszközök a közvetlen anyagvizsgálathoz. Az űrállomást nem tudják visszahozni a Földre, hogy egy laboratóriumban tüzetesen megvizsgálják, vannak-e a szerkezetében hajszálrepedések vagy mechanikai feszültségek.

Az űrállomás fő moduljaira és rácsszerkezeti elemeire a „gyári garancia” 15 év. Ezért korántsem kézenfekvő, hogy gond nélkül elviselnek kétszer ennyi időt a világűrben. A legalább 2011-ig eltartó vizsgálatok most arra irányulnak, hogy kockázati elemeket keressenek, amelyek esetleg a szerkezet gyengülését okozhatják. Ilyenek például a hőtágulással járó események (a napos és árnyékos periódusok váltakozásai) vagy az űrhajó-kapcsolódások, de a személyzet testedzése közben keletkező rezgések is. Külön csoportok elemzik az ISS számítógépes rendszerének, tartalék alkatrészeinek az állapotát, illetve optimális üzemeltetési stratégiát dolgoznak ki a minél hosszabb élettartam elérése érdekében.

Az elsőként, 1998 novemberében indított orosz Zarja modul ellenőrzése már korábban, még az élettartam-növelési javaslatok előtt megkezdődött, hiszen annak eredeti szavatossága már 2013-ban lejár. Az eredmények megnyugtatónak tűnnek. Szerencsére a működés során elszenvedett tényleges terhelés általában elmaradt a tervezéskor figyelembe vett terheléshez képest. A következő fő egység az 1998 decemberében startolt amerikai Unity modul lesz, amelyet meg kell vizsgálni. A legkésőbb felkerült modulok, mint az európai Columbus és a japán Kibo kutatólaboratórium, gond nélkül ki kell bírják a 2020-as évekig.

Mi történik, ha a mérnökök mégis találnak potenciálisan veszélyes helyeket? Ekkor szükség esetén korlátozni kell az űrállomás működését, lehetőség szerint kiiktatni a szóban forgó részeket. Előfordulhat az is, hogy utólag meg kell erősíteni egyes szerkezeti elemeket. Mindenesetre nincs általános recept, mindig az adott helyzet és a lehetőségek mérlegelésével kell majd dönteni.