Pettit napraforgója
(Rovat: Az űrállomás és az USA, Új eszközök és anyagok - 2012.07.19 07:15.)

A Nemzetközi Űrállomásról nemrég hazatért Don Pettit „napraforgó-termesztéssel” is próbálkozott a fedélzeten – nem minden gond nélkül.

Az amerikai űrhajós május elején vette észre, hogy az általa hajtatott növény leveleit gombabetegség támadta meg, amibe a növény akár bele is pusztulhat. Nem ez volt az első eset, hogy a NASA a Föld körüli pályán napraforgóval kísérletezett, és növényvédelmi probléma sem most először fordult elő. Pontosabban a kísérlet ezúttal nem volt a hivatalos kutatási program része, Pettit csak szabadidejében foglalatoskodott növényekkel.

A szóban forgó napraforgónövény levelének foltosodását kiváltó alternáriás gombabetegség már 1982-ben is gondot okozott, amikor a HEFLEX (Helianthus Flight Experiment) nevű amerikai űrkísérletet készítették elő. Ez a Columbia űrrepülőgép (STS-9) rakterében 2003-ban repült Spacelab-1 küldetés tudományos programjának része volt, és a napraforgó növekedését tanulmányozta a súlytalanság körülményei között. Akkor a végül Föld körüli pályára feljuttatott 24 magot fertőtlenítették, s így nem is foltosodtak a napraforgólevelek. A kísérletben sikerült kimutatni, hogy a kikelő növények spirális mozgása, amit még Charles Darwin vett észre 1880-ban, és amivel a növénykék mintegy „belecsavarják”, rögzítik magukat a talajba, a súlytalanságban is fellép. Az infravörös fénnyel megvilágított kamrába helyezett napraforgókat videokamerával figyelték.

Pettit növényére visszatérve, a Nemzetközi Űrállomás (ISS) fedélzetén természetesen nem tartanak az ilyen esetekre megfelelő gombaölő permetezőszert. Ezért a napraforgó gazdája jobb híján az űrhajósok egészségügyi felszerelésében keresett valami használhatót. Végül egy baktériumölő szerrel átitatott fertőtlenítő kendővel törölgette a növény leveleit, s ez a kezelés hasznosnak is bizonyult. Az út végére a napraforgó ki is virágzott, sőt a magképződés is megindult. Amint azt az alábbi fényképen is láthatjuk, az ISS-en nevelt növény határozottan csenevészebb, mint szántóföldi társai, amelyek mostanság virágoznak nálunk országszerte...

Don Pettit dédelgetett napraforgójával. (Kép: NASA)

A napraforgók űrbeli története még az Apollo holdprogramban kezdődött. Bár a holdraszállást megelőzően a kutatók meglehetősen biztosak voltak benne, hogy égi kísérőnk teljesen steril, elővigyázatosságból azért elkészítettek egy olyan kísérletet, amivel a holdi anyagoknak a földi életformákra kifejtett hatását próbálták kitapasztalni, az elvileg előfordulható „fertőzések” kivédésére. Ebben különféle állati és növényi sejteket – köztük napraforgóból származókat – kevertek holdi talajmintával. Az Apollo-11 és -12 kísérletei után megbizonyosodtak róla, hogy a holdi regolit valóban nem fertőz.

1993-ban, ugyancsak a Columbia űrrepülőgép fedélzetén napraforgóhibridek előállításával kísérleteztek, ún. elektrofúzió (elektromos impulzussal végzett sejtegyesítés) technikájával. Kiderült, hogy ez a biotechnológiai módszer a súlytalanságban hatékonyabban végezhető a napraforgón, mint a Földön. Ugyanakkor például dohány- és gyűszűvirágnövények sejtjeivel kísérletezve az űrbeli eljárás nem vált be.